JEGYZET – Egyelőre csak buta szóbeszédnek, felelőtlen fecsegésnek tűnhet az a hír, amit a napokban egyik reggel a magyar köztévé hírfolyamában, a kiküldött tudósító bevonásával kommentáltak: a kaliforniaiak közel egyharmada ki akar lépni az Egyesült Államok szövetségéből.
2017. február 14., 23:492017. február 14., 23:49
Sem április 1-je, sem a vicc vagy az átverések világnapja nem volt, akkor mi történt mégis? A tudósító részletes beszámolójából aztán megtudtam: az elnökválasztási eredmény miatt gorombultak be az Államok nyugati partjának legismertebb, legfejlettebb és világszerte sokmilliónyi ember leginkább vágyott vidéke, nem mellékesen pedig negyvenmillió körüli lakosságával a legnépesebb tagállam. A tudósító elmondta, már a szándékfelmérést is elvégezték, innen a kb. egyharmadnyi kilépéspárti számadat, és elindítják a népszavazás kiírásához szükséges aláírásgyűjtést. Ez természetesen nem egyszerű, a szövetségi törvények előírásai nagyon szigorúak, de ha meglesz a kellő számú aláírás, két év múlva lehet majd népszavazni.
Aztán?! Ez még csak az első hajszálrepedés, bár neve is van már a kaliforniai elképzelésnek: Calexit. Dicséretére legyen mondva, a tudósító igazi profiként beszélt, nem lihegte agyon a hírt, nem ájuldozott, nem foglalt állást, csak elmondta: gazdasági szempontból adottak a körülmények a különéléshez. Döbbenetemet valamelyest oldotta az ősrégi vicc, amin diákkorunkban olyan jól szórakoztunk, hisz arról szólt, hogy az amerikai és a szovjet elnök arról beszélget, mit csinálnak majd első nyugdíjas napjukon: az amerikai kimegy a farmjára, és nekilát az ottani munkálatoknak, a szovjet pedig végigbiciklizi az ország határát. Mire az amerikai: jó, jó, de mit csinálsz majd délután?
Jó volt ezt hallani, épp mert elképzelni sem lehetett a Szovjetunió széthullását, egy mostani nagydiák viszont nem tudja, mi is volt az. Tíz éve, amikor számunkra is beteljesült az EU-tagság álma, mi sem tudtuk, hogy lassan, de biztosan leértékelődik. A közös európai szövetség, amivel már Napóleon is kacérkodott, recseg-ropog. A hajszálrepedések sora eszi-mállasztja. A nagy közösködésből még nagyobb különködés kandikál elő. Olyan hírek is terjengnek, hogy kétsebességű lesz az európai motor: a fontosak száguldása és az indultak még cammogása. S akkor megint ott leszünk, ahol a part szakad, sistergünk saját zsírunkban, büszkén, amiért tíz esztendőt valahogy csak kibírtunk, és tíz esztendeig megtűrtek minket is. Kábítószernek pedig lesz majd a százéves államiság ünneplése, kit érdekel akkor a más baja?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!