2010. október 01., 12:132010. október 01., 12:13
A kérdést az teszi égetővé, hogy az RMDSZ egy olyan kormánynak, olyan koalíciónak a tagja, amely látványosan nem boldogult a gazdasági válság feladványával. Egy évtizedes kormányzati adakozás után a drasztikus elvonásokkal írta be magát a történelembe. Olyan csapatnak a tagja, amely soha nem látott mértékben vesztette el a választók bizalmát, amelynek a munkáját a románok és a magyarok elsöprő többsége érzi károsnak az ország jövőjére nézve.
Markó Béla az oktatási törvény és a gazdaságélénkítő lépések elfogadtatását emlegette olyan tényezőkként, amelyekért érdemes kormányon maradni. Kétség nem fér hozzá, a kisebbségi ügyek megszokott, kislépéses rendezése szempontjából ettől a koalíciótól többet lehet remélni, mint attól, amelyik a leváltására készül. Noha Emil Boc sem bizonyult a magyar törekvések elkötelezett támogatójának, jelenleg mégis talán az Orbán–Băsescu-partnerség mentén történhetnek pozitív fejlemények. Valószínű hát, hogy Budapesten sem tapsolnának az RMDSZ esetleges távozásának.
Az is tény, hogy az RMDSZ miniszterei – talán a minden tisztségben színtelen-szagtalan Kelemen Hunort leszámítva – jó munkát végeznek; aligha lehet őket okolni a katasztrofális kormányzás miatt. Ezek az érvek azonban minden bizonnyal kevesebbet nyomnak a latban, mint az, hogy a Boc-kormányt nem Traian Băsescu, hanem az RMDSZ tartja életben. Emil Boc több mint egy éve azért halmozhat ballépést ballépésre, mert Markó Béla és csapata ott ministrál mellette. A szövetség vezetői most azon a pályán menetelnek, amelyen Gyurcsány Ferenc haladt egy évvel ezelőtt a szakadék pereme felé. Minden újabb lépés, minden újabb nap hajmeresztő bátorságra vall részükről.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.