Eltelt egy esztendő azóta, hogy – látszólag – bekövetkezett a változás: amit a tavaly januári csikorgó fagyban kitartva követeltek az emberek, megbukott a játékszenvedélytől fűtött államelnök kezében ötletszerűen ide-oda rángatott bábkormány.
2013. május 09., 09:292013. május 09., 09:29
2013. május 10., 15:082013. május 10., 15:08
Tökéletesen demokratikus úton – élve a bizalmatlansági indítvány máshol jól bejáratott intézményével. A nagy bábjátékos viszont – természetesen?! – maradt, ráadásul miniszterelnökké kente fel azt a fiatal politikust, akiről sokszor kijelentette: míg ő él és virul, ebből az emberből soha, de soha! Jó, mondani sok mindent lehet. Az új kormány viszont jóformán semmi újat nem hozott a néhány perces miniszteri mandátumokon kívül, de megmagyarázták, hogy nem is lehet semmit elkapkodni, amíg az elnök a székében ül.
És ezzel kezdődött el az a görgetősdi, ami egy év múltán mai napig történik, sőt mintha nem is volna semmi remény arra, hogy egyszer majd véget ér. Mindig akad majd valamiféle közeli-közelebbi határidő, amire még várnunk kell, az elvárások pedig – mint a kis hólabda – lavinává dagadnak, egy-egy varázsszóra viszont újból kicsivé válnak. Majd ha... ez vagy az történik, ilyen vagy olyan szavazási-választási cirkusz.
Egy éve várni kezdtük az elnök felfüggesztését, majd a menesztését szentesítő népszavazást. Lerágott csont, fölösleges is felmelegíteni, annyi szó hangzott el arról, hogy közel hét és fél millió szavazat hogyan is illanhatott el a semmibe. Elillant, de begördült az új „határidő\": télen képviselő-választás, akkor aztán... Lett belőle majdnem háromnegyedes parlamenti többség, a szavazást megelőző ígéretből viszont, miszerint igazságot a végsőkig – semmi. Naponta érkeznek olyan hírek, hogy hol, milyen hivatalokban bukkannak fel az „új\" idők régi emberei, végezvén ugyanazt, amiért a januári zimankóban sem átallottak olyan sokan tüntetni. Nem lehet elsietni, jó munkához idő kell, a rosszhoz meg még több. Tudjuk. Egyelőre csak célozgatnak a jövő évi európai parlamenti és a hazai elnökválasztás közelségére, de már egyre határozottabban tolják-gördítik akkorig a megoldások határidejét. Az emberek meg?! Most jön a nyár, állítólag az idén sem szabadulunk a hőségtől, márpedig kánikulában nem lehet tüntetni. Lehet, viszont takarékoskodni a ruházat elnyüvésével, ki tudja, milyen hideg lesz télen a tüntetésen. Akkor meg már úgysem érdemes: nyakunkon lesznek a választások s az ezzel járó – túl jól ismert – tejtől-méztől nyálkás ígéretek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!