Zajlik az állóháború a minden hájjal megkent, hivatásszerűen kekeckedő, orra koppintó, sarokba szorító állami hatóságokkal.
2013. november 19., 19:282013. november 19., 19:28
Az anyanyelven történő kommunikáció ellehetetlenítése, illetve a közösségi, nemzeti jelképek szabad használata ellen zajló hadjárat egy olyan alattomos foglalatosság, amely egyértelműen a „célközönség” közérzet- és identitásrombolására irányul.
Ennek kivitelezésére minden „forró” helyen megvannak a megfelelő emberek, akik mögött minden bizonnyal egy központi apparátus áll – sokan még a mai, békésen szűk esztendőkben is fontos feladatnak tartják Románia lakossága hat százalékának állandó szekálását.
De vajon hol fáj a csaknem két évtizednyi tanulás után külföldre űzött bukaresti orvosnak, az adóterhek, a bürokrácia és a korrupció miatt mindenét elvesztő craiovai vállalkozónak, vagy a munka hiányában családját fenntartani képtelen galaci szülőnek, hogy Románia egyik távoli piacán osztogatott kétnyelvű árcímkék szórólapok-e vagy sem, hogy a kitűzött székely lobogó reklámanyagnak minősül-e, vagy hogy az egyik községházára a hivatalos vagy a nem hivatalos piros-fehér-zöld zászló került ki?!
Az államapparátus gépezete egy feje tetejére állított felvetésnek köszönhetően dübörög ma is: ugyan már, minek nektek kétnyelvűség, minek a székely és a piros-fehér-zöld lobogó – csak bosszantani akartok vele?! Akkor nesztek! Az elnyomó ellenreakció sokak fejében hazafias kezdeményezéssé „szépült”, kiindulóponttá vált – hogy a másik mit is akart, akar valójában, mindegy: a baj az, hogy akar valamit. S ha manapság már nem lehet bárkit bunkósbottal elhallgattatni, legyen egy gépezet, amely profi szinten kekeckedik, orra koppint, sarokba szorít, bírságol, nem ad engedélyt, betilt, beperel és nyer.
Ezzel szembe lehet szállni, de legyőzni egyelőre nem. Jól tudjuk, hogy mondjuk a bírságok kifizetését fedező pénzalapok létrehozása, az igazságszolgáltatás tucatperekkel történő leterhelése, a polgári engedetlenség bármilyen formája csak megerősíti a gépezet létjogosultságát, viszont büszkének kell lennünk azokra, akik nap mint nap munkára fogják. Mert egyszer minden elromlik.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!