2012. december 14., 12:022012. december 14., 12:02
Nehezen hihető az az érv, hogy azért ragaszkodik koalíciós partnere, a PNL ellenkezése dacára is az RMDSZ-szel való együttműködéshez, hogy bebizonyítsa: az USL nem kisebbségellenes, és végre szeretne társadalmi békét teremteni. E gesztus – amellett, hogy Ponta talán így próbál némi ellensúlyt teremteni a PNL-vel szemben – inkább a külföldnek szól. Az EU-nak, illetve Washingtonnak, amelyek szemében az USL és Ponta nem a legszalonképesebbek. Hiszen májusban épp egy magyarellenes lépés, a MOGYE magyar karainak megtorpedózása nyomán jutottak kormányra, majd következett a Băsescu leváltása érdekében elkövetett nyári ámokfutás. Ha viszont most az RMDSZ-t – amely ráadásul néppárti – sikerülne rábeszélni, hogy az USL mellé álljon, akkor a külföld felé máris lehetne lobogtatni, hogy lám, demokratikus elkötelezettségünk szilárd és töretlen.
Az RMDSZ-es tulipán arra kell hát, hogy fügefalevél helyett ezt tartsa maga elé az USL. Ponta pontosan tudja, mit gondolnak a kormányról Nyugaton, hiszen kormányfőként ő hallgatta végig a kemény bírálatokat, ezért üti a vasat. Az RMDSZ vezetőinek ennek tudatában kell dönteniük.
A fő kérdés: mit nyerhet a romániai magyar közösség, ha kormányra lépnek? Hiszen szerepük amolyan szépségflastrom szintjére korlátozódik, valódi súlyuk az erőviszonyok miatt alig lenne. A saját káderek kormánytisztséghez juttatása, a szervezet forrásigényeinek fedezése, vagy az, hogy a kormányszereplés mindig jobb a párt mögött álló oligarchák üzletei számára, még nem elégséges érv a kormányra lépésre. Ennél több lenne szükséges a romániai magyarok számára, hogy parlamenti képviseletük kormányszerepléssel vagy akár külső támogatással legitimáljon egy világszerte antidemokratikusként elkönyvelt pártszövetséget.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.