2012. szeptember 14., 10:182012. szeptember 14., 10:18
Az történt ugyanis, hogy az elmúlt száz évben melldöngetve harsogott frankofón testvériség és közös nyelvi gyökerek ellenére lendületesen félrefordították a politikus egyik nyilatkozatát, amelyben arról beszélt, hogy Franciaország nem fogadhatja be a világ minden nyomorúságát.
Az eredeti szövegben használt misere – azaz nyomor – kifejezést ugyanis az ugyanazon eredetű és hangzású mizeriének fordították, amelyet a román nyelvben is alkalmaznak a nyomor jelölésére, de emellett szemetet is jelent. Ennek nyomán a román média óriási lelkesedéssel jelentette, hogy Valls a romákra célozva azt mondta: országa nem akarja befogadni a világ szemetét. Sőt a szakmaiságra és az alapos tájékozódásra amúgy a legtöbbet adó hírcsatorna riportere odáig jutott, hogy kijelentse: Valls azt mondta, nem akarja, hogy Franciaország a világ szemétkosara legyen.
Kíváncsian várom, meddig lehet még variálni a történetet, de az eddigiek alapján nem csodálnám, ha oda jutnánk, hogy valamelyik jól értesült bukaresti sajtóorgánum bejelenti: a francia belügyminiszter azt mondta, ki akar vonulni a politikából, hogy takarítócéget nyisson. A nyelvészetben ismert a franciául faux amis-nak, angolul false friendsnek nevezett műfaj, amit magyarul szó szerint álbarátoknak nevezhetnénk. Ez azon szavakat fedi, amelyek két különböző nyelvben hasonlóan hangzanak, de egészen más értelmük van.
Na, ebben az esetben pont nincs szó ilyesmiről, hiszen a misere és a mizerie alapjelentése mindkét nyelvben ugyanaz – egészen különleges elmeállapot szükségeltetik ahhoz, hogy valaki abban az értelemben fordítsa, ami miatt egy egész népcsoport vonul utcára tiltakozni, és ami – ha valóban igaz lenne – bármely politikus karrierjének azonnali végét jelentené. Ellenben a román sajtó jelentős része igenis „álbarátnak” bizonyult – nincsenek jó barátságban sem a szakmaisággal, sem a francia nyelvvel. De még a románnal sem. A szakmaiság mellett pedig jókora pofont adtak a frankofón testvériségnek is. Hogy a téma kezelésének színvonalával kompatibilis szóviccel éljek: frankofónia helyett most frank(p)ofónia van.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.