2010. április 23., 11:132010. április 23., 11:13
Az egész azzal kezdődött, hogy egy francia humorista, Jonathan Lambert egy televíziós csatornán bemutatta a „román köszönést”, amikor is tenyerét a koldusoktól ellesett mozdulattal előre nyújtva, görnyedt háttal, esedező tekintettel fordult a néző felé, miközben siralmas hangon a „S’il vous plait, messiuers!” (Kérem, uraim!) szavakat motyogta.
Az még hagyján, hogy a párizsi román nagykövetség bocsánatkérést követelt az ügy miatt, de rögvest aktivizálták magukat a nemzeti önérzetében megsértett nép erői is: egy, a hangzatos Romanian National Security (Román Nemzetbiztonság) névre hallgató csoport meghekkelte az egyik legnagyobb példányszámú párizsi lap, a Le Monde honlapját, amelyre zavarosan pátoszos szöveget helyeztek el arról, hogy a cigányok nem románok, mert nem ők öntözték vérükkel a román földet a történelem során. Az öntözési technikák történetéről szóló kertészeti kisesszé, illetve az előzményéül szolgáló kabaréjelenet ismét csak rávilágít arra, micsoda ellentétek feszülnek a kisebbségek asszimilációjára törekvő államnemzeti felfogás (azaz azon elv, hogy aki Franciaországban született és él, az francia) és a valóság között. Hiszen igaz ugyan, hogy Lambert poénja politikailag a legkevésbé sem korrekt, igencsak ízetlen cigányozás, ám ő ezt talán nem is tudja.
Hiszen Romániából érkezett emberek százezreiről van szó, akik jórészt koldulásból élve pokollá teszik a francia városok lakóinak mindennapjait. Ha pedig Romániából jöttek, akkor románok, nem? Hiszen a románok is előszeretettel alkalmazzák ezt a gyakorlatot, így lehet Jenei Imrétől kezdve a válogatottban játszó csíki hokisokon át a vancouveri olimpia lézershow-ját készítő székely srácokig mindenki román, akivel büszkélkedni lehet. Ezen az alapon pedig a francia utcákon kolduló olténiai romák is románok, tetszettek volna nem románként emlegetni az Ajax egykori kiváló edzőjétől, Kovács Istvántól a Nobel-díjas Herta Müllerig mindenkit, akinek csak annyi köze van a románokhoz, hogy az ország területén született. Azért nem kicsit pikáns, amikor a kisebbségek létjogosultságát tagadó, azok felszámolására törekvő államnemzeti eszmét kitaláló franciák és hű csatlósaik, a francia példát ebben is etalonnak tekintő, „frankofón” románok esnek egymásnak az elv visszásságai miatt. Mit lehet erre mondani? Mi már csak egy pohár bort kérünk. Üsse kő, lehet francia is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok