2010. április 23., 11:132010. április 23., 11:13
Az egész azzal kezdődött, hogy egy francia humorista, Jonathan Lambert egy televíziós csatornán bemutatta a „román köszönést”, amikor is tenyerét a koldusoktól ellesett mozdulattal előre nyújtva, görnyedt háttal, esedező tekintettel fordult a néző felé, miközben siralmas hangon a „S’il vous plait, messiuers!” (Kérem, uraim!) szavakat motyogta.
Az még hagyján, hogy a párizsi román nagykövetség bocsánatkérést követelt az ügy miatt, de rögvest aktivizálták magukat a nemzeti önérzetében megsértett nép erői is: egy, a hangzatos Romanian National Security (Román Nemzetbiztonság) névre hallgató csoport meghekkelte az egyik legnagyobb példányszámú párizsi lap, a Le Monde honlapját, amelyre zavarosan pátoszos szöveget helyeztek el arról, hogy a cigányok nem románok, mert nem ők öntözték vérükkel a román földet a történelem során. Az öntözési technikák történetéről szóló kertészeti kisesszé, illetve az előzményéül szolgáló kabaréjelenet ismét csak rávilágít arra, micsoda ellentétek feszülnek a kisebbségek asszimilációjára törekvő államnemzeti felfogás (azaz azon elv, hogy aki Franciaországban született és él, az francia) és a valóság között. Hiszen igaz ugyan, hogy Lambert poénja politikailag a legkevésbé sem korrekt, igencsak ízetlen cigányozás, ám ő ezt talán nem is tudja.
Hiszen Romániából érkezett emberek százezreiről van szó, akik jórészt koldulásból élve pokollá teszik a francia városok lakóinak mindennapjait. Ha pedig Romániából jöttek, akkor románok, nem? Hiszen a románok is előszeretettel alkalmazzák ezt a gyakorlatot, így lehet Jenei Imrétől kezdve a válogatottban játszó csíki hokisokon át a vancouveri olimpia lézershow-ját készítő székely srácokig mindenki román, akivel büszkélkedni lehet. Ezen az alapon pedig a francia utcákon kolduló olténiai romák is románok, tetszettek volna nem románként emlegetni az Ajax egykori kiváló edzőjétől, Kovács Istvántól a Nobel-díjas Herta Müllerig mindenkit, akinek csak annyi köze van a románokhoz, hogy az ország területén született. Azért nem kicsit pikáns, amikor a kisebbségek létjogosultságát tagadó, azok felszámolására törekvő államnemzeti eszmét kitaláló franciák és hű csatlósaik, a francia példát ebben is etalonnak tekintő, „frankofón” románok esnek egymásnak az elv visszásságai miatt. Mit lehet erre mondani? Mi már csak egy pohár bort kérünk. Üsse kő, lehet francia is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok