2011. november 29., 09:232011. november 29., 09:23
Nem nézek hátra, a hang alapján magam elé képzelem a beszélőt. Ez efféle füllel kukkolás, aránylag ritkán „művelem”, most is csak azért, mert a vezérszónok a mesterségemet szidja. Hogy bezzeg a tanároknak milyen jó, csak ülnek a babérjaikon, mert hát dolgozni alig dolgoznak valamicskét. Hoppá! – mondom én magamban, most jön a régi nóta, hogy a tanár az csak beszél, az nem dolgozik. És menetrendszerűen be is jön a szöveg, hozzátéve, hogy beszélni is három-négy órát, ha beszél egy nap.
És az a rengeteg vakáció! Ajaj, nem csoda, ha... Nagy volt a kísértés, hogy hátraforduljak és belekérdezzek az arcába, hogy a villamoson való előadáson kívül próbált-e már legalább egyszer huszonvalahány ember előtt, ha nem is ötven percig, de mondjuk egy fél órán át összefüggően beszélni, helyesebben közölni is valamiket, nem csak csácsogni összevissza?! De visszafogtam magam, és figyeltem tovább a nőre. Nem tudom, milyen sérelmek érhették újabban vagy régebben a kollégáim részéről, de állandóan arra utalt, hogy nem csoda a nyugodt otthon ülés és a kivárás, hogy majd mások kikaparják a forró gesztenyét. Aztán a nők leszálltak, én pedig összefoglaltam a hallottakat: ismét bejött hát a központi módszer, hogy egymás ellen uszítani a különböző foglalkozásúakat, törődjenek azok bajával, ne a magatehetetlen kormány fejvesztett intézkedéseivel. A megtizedelt fizetésű, netán munka nélkül szédelgő kisembernél mindig be is jön ez az úgy nevezetett fotelfilozófia: ül, nézi-hallgatja a dobozból felé áramló szöveget és helyesel.
A szíve szerint beszélnek az országot vezetők, hisz ő is tudja már régen, hogy könnyű a másiknak, akinek minden sikerül, akinek kevesebbet kell güriznie. És ez ellen nincs is mit tenni, mert mióta világ a világ voltak szerencsések, akik talpra estek, és voltak a becsületesek. Önmagát természetesen ez utóbbi csoportba sorolja, meg lévén győződve arról, hogy a másik csak valami ügyeskedés folytán lett tanár, aki ülhet és beszélhet, nem kell, mondjuk, hat órát állnia a futószalag mellett.
És még az utcára sem hajlandó kivonulni, kiabálni, tüntetni, jogokat követelni... Ezen a ponton a legnagyobb a kísértés, hogy még az is egyetértsen a fotelfilozófussal, akit épp a karosszékében ülve gyaláz. És mondjuk, a tanár máris átállna a morgolódóhoz, ha nem jutna eszébe gondolatban bár megkérdezni: te, drága becsmérlőm, mikor is voltál utoljára tüntetni? Ja, én? Soha, úgyis mindegy, úgysem lesz jobb, úgyis mindig csak egyeseknek sikerül minden... Rendben: ismét helyben vagyunk!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok