Fotó: Cristian Vasilcoiu/Facebook
2020. június 01., 09:002020. június 01., 09:00
Egy fénykép járta be a nyilvánosságot, amelyen Ludovic Orban miniszterelnök és kormányának több tagja is látható. A kormányfő nyilatkozata szerint a felvétel az elmúlt napokban készült, amikor kollégáival a születésnapját megünnepelni ültek össze.
Miután a kiszivárgott fénykép felfedte a rögtönzött születésnapi zsúr körülményeit, a miniszterelnök halálmegvető készséggel ismerte el hibáját, és hozzátette, ha kell, hajlandó vállalni a felelősséget és kifizeti a kihágásokért felszámolható büntetést. Ludovic Orban kétségtelenül a sportszerű és jogkövető tisztségviselők külsőségeit igyekezett magára erőltetni. Csakhogy a jelenlegi körülmények között ez nem felelősségvállalást, sokkal inkább magának a felelősség alól való könnyelmű és szemtelen kivásárlását jelenti, és semmi többet.
A miniszterelnök szemléletes tanúságát tette annak, hogy ő maga úgy viszonyul a tulajdon szabályaikhoz, mint olaj a vízhez. A helyzet ugyanis az, hogy míg a kormányfő a Victoria-palotában önfeledten vendégeli meg kollégáit, egyszerre szegve meg nem egy járványügyi törvényi előírást, addig a lakosság hónapok óta a több szempontból irracionálisnak és szükségtelennek mutatkozó megszorítások, szabályozások és az azok betartatásáról gondoskodó rendfenntartó erők szigorú ellenőrzése alatt esik egyik kétségből a másikba, távol esetenként családtagjaitól, szeretteitől.
Vészhelyzet idején, a bukaresti Victoria-palota ajtói mögött füstölgő bőrszivar, a whiskys és sörösüveg, az ünneplő kollégák társasága a felelősségteljes kormányzói magatartástól, tulajdon ügyeik vállalásától és az állampolgárok iránt viselt szolidaritástól való gyökeres elkülönbözésnek a szimbólumai, nem pedig az emberi tévedéséi, mint ahogyan azt a kormányfő nyilatkozatában megfogalmazta. A hétköznapi életet roppant módon megnehezítő korlátozások és tilalmak mellett az átlag ember az őket képviselők képmutató riogatásának árnyékában töltötte napjait a több ízben elrendelt szükségállapot ideje alatt.
Szem előtt tartva vezetői cáfolhatatlannak prezentált valóságát, miszerint az otthont elhagyni annyit tesz, mint jóvátehetetlenül hozzájárulni a járványgörbe felkorbácsolásához, és nem kevesebbet, mint egyértelműen felelősnek lenni a fertőzésben elhunytak halálában. Ugyanez idő alatt a bukaresti politikai elit egy része újfent bebizonyította: vannak, akik egyenlőbbek a többinél. Úgy látszik, egy mandátum immunitást képez a szabályokkal szemben, egyszersmind fogékonyságot teremt a palástolt cinizmusra.
Az eset nem páratlan. Neil Ferguson epidemiológus, a brit kormány járványügyi tanácsadója szintén az általa javasolt kijárási korlátozások megszegése miatt mondott le később tisztségéről. Románia miniszterelnökének tette se nem súlyosabb, se nem orcátlanabb, mint bármelyik hozzá hasonló vezető politikusé. Ez azonban nem jelenthet felmentést, ugyanis míg az előbbi pusztán a pénzével hajlandó számolni, igyekeztek gondoskodni arról, hogy mindenki másnak esetleg a lelkiismeretével és az önkényesen rámért aránytalan felelősséggel is kelljen.
Bak Zsolt
A szerző székelyudvarhelyi diák
Azért a fene gondolta volna, hogy az előző foci Eb-hez képest – legalábbis a hivatalos „könyvelésben” rögzített eredmény szerint – jobb magyar szereplés után keserű szájízzel marad az ember Szoboszlaiék kontinensbajnoki kalandjának vége után.
Rájár a rúd a romániai szakoktatásra. A közbeszédben gyakran elhangzó szakmunkásképzés szükségessége olcsó szlogenné vált, mert a tanügy mostohagyerekeként kezelik, ahova a ,,megbélyegzett” gyerekek kerülnek.
Aki csak egy kicsit is tisztában van az erőviszonyokkal, az mindvégig tudhatta, hogy Klaus Iohannis román elnöknek természetesen fikarcnyi esélye sincs arra, hogy megszerezze a NATO főtitkári tisztségét.
Ha már annyira divatos manapság, akkor én is coming outolok egyet annak apropóján, hogy Németországban zajlik a most kezdődő labdarúgó Európa-bajnokság: az 1990-es labdarúgó-világbajnokság óta hosszú évtizedekig a németeknek szurkoltam.
Természetesen el lehet vitatkozni azon, illik-e a történelmi jelző az RMDSZ által a vasárnap rendezett európai parlamenti, valamint helyhatósági választáson elért eredményére.
Nehéz választási kampányon és szavazáson vagyunk túl. Nem csak azért, mert félő volt, hogy az RMDSZ nem lépi át az ötszázalékos választási küszöböt, hanem a román pártok keresztül-kasul Erdélyben magyar jelölteket is indítottak.
Sajátos együttállás: vasárnap egyszerre szavazhatunk arról, hogy kik képviseljék az erdélyi, partiumi és bánsági magyar közösséget a legalacsonyabb – azaz önkormányzati – és a legmagasabb – vagyis európai parlamenti – szinten.
A romániai polgárok alapvetően egy félvak macskát se bíznának rá a politikusaikra, de valamiért mégis leszavaznak rájuk – legalábbis ez szűrhető le a legfrissebb közvélemény-kutatásokból.
Választások előtti árszabályozási lázban él a román kormánykoalíció, hogy valahogy meggyőzze a politikából kiábrándult tömegeket, menjenek el szavazni, és rájuk voksoljanak. Az elszabadult élelmiszerárak ugyanis sok jót nem ígérnek.
Egy demokratikus országban sokféleképpen ki lehet nyilvánítani egy kormány politikájával szembeni elégedetlenséget – Szlovákiában úgy döntöttek, hogy a lehető legbrutálisabban, a hivatalban levő miniszterelnök lelövésével jelzik a „kifogásaikat”.
szóljon hozzá!![Hozzászólások](https://kronikaonline.ro/template/kronika_new/images/dropdown.svg)