2012. június 07., 09:582012. június 07., 09:58
Nyilván ez nem az első, és félek, nem az utolsó közlekedési torlódás, amit látok Kolozsváron. Az elmúlt évszázadokban úgy alakult ki a város(központ), hogy az utcák nagyrészt csak kétsávosak, ami a jelenlegi mércével szűknek mondható. Ez maradjon is így, habár valami üresfejű főmufti pl. a Szent Mihály-templom lerombolását is kilátásba helyezheti, hogy legyen parkolóhelye a rengeteg gépkocsinak. A probléma másik fele épp ez: sok a jármű az utcákon.
Emlékszem, amikor 14 éve idekerültem, akkor feleannyi kocsi furikázott (és jóval kisebb számú, szinte mindig vörös színű stoplámpánál kellett várakozni). Elkönyvelhetjük: autódömping van, miközben gyalogosokként a járdákon álló gépkocsikat kerülgetjük. Csak örülhetünk, hogy a teherforgalom jó részét a körgyűrű, illetve a soha el nem készülő észak-erdélyi autópálya meglévő szakaszocskája elterelte. Remélem, a növekvő benzinárak, a villanyautók és egy okosabb városvezetés végképp száműzi a történelmi centrumból a légszennyező masinákat.
Az emberi tényezőtől se feledkezzünk el, a cuccosabbnál cuccosabb gépkocsik és őskövület tragacsok volánjánál ülők egy része önjelölt raliversenyző. Így fügét mutatnak az 50 km/órás sebességhatárnak, simán áthajtanak a szabályszerűen átkelni szándékozó gyalogos orra előtt a zebrán, ráadásul már láttam olyant is, aki a rendőrség-mentők-tűzoltók szirénázó triójára a füle botját se mozdítja. (Az autóból messzire bömbölő torz hangsorozat miatt nem hallott semmit a sofőr, gondolom...)
Más kérdés: miért éri meg egyeseknek rövid távokat autóval megtenni a városban? A dugókból és saját tapasztalatból ítélve: nem az idő miatt, mert biciklivel szinte ugyanolyan gyorsan (!) lehet mozogni, plusz olcsóbb és egészségesebb. Szerintem a magyarázat a kivagyiságban keresendő, az autó státusszimbólum jelentésében. A sátáni vigyorú Al Pacino jut eszembe Az ördög ügyvédje című film végéről: „Vanity, definitely my favourite sin.” (A hiúság mindenképpen a kedvenc bűnöm.)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Látogatottsági adatok