Nagyon jól időzítették a hírt. Felkapta ugyan a fejét sok mindenki, különösen azok, akiket érint, de valahogy a vakációs bulvárhírek mellett mégiscsak elsikkadt.
2013. augusztus 13., 18:572013. augusztus 13., 18:57
Holott nem akármi van készülőben: az egyébként több oldalról is jogosan bírált kormányzati régiósításnak, amiről hivatalosan azt mondták, hogy egyelőre nem is olyan nagyon aktuális, különösen addig nem, amíg össznépi vitára, netán többrendbeli helyi népszavazásokra nem bocsátják – szóval ennek az ominózus tervnek most sunyiban lejátsszák a főpróbáját.
Mégiscsak okos fiúk ezek a kormányt tekergetők, mert egy olyan szerv \"átszervezésére\" hárították a szóban forgó főpróbát, amit tulajdonképpen senki nem igazán szeret: az adóhivatalra, azzal magyarázva az egészet, hogy tulajdonképpen túlságosan átláthatatlan ez a külön megyékre lebontott rendszer, s így nagyobb az adócsalás lehetősége.
Márpedig adót csalni nálunk, egy ilyen patyolatfehérségű gazdaság társadalmában, elképzelhetetlen. És a bejelentés után rögtön mondják a függeléket is, miszerint nem leépítésről, elbocsátásokról van szó, csak a munkaerő átcsoportosításáról. Nem lehet véletlen, hogy magyarázatképpen Brassót és a többségben székelyek lakta megyéket említik, mondván: a területi fináncközpont Brassóban lesz ugyan, de aki Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Vásárhelyről oda menne dolgozni, természetesen (??!!) meglesz a helye. Fél szájjal még Szebent és Gyulafehérvárt is emlegetik, hogy onnan is lehet lesz naponta Brassóba ingázni – azt elhallgatva viszont, hogy erre az ide-oda futkosásra a legalkalmasabbak a csigavonatok lesznek – azok számára, akik nem óhajtanak családostul egyik helyről a másikra költözni.
A hírben legvégére hagyják azoknak a megemlítését, akik olyan röghöz kötöttek, hogy ragaszkodnak városukhoz, mert azokkal igazán nincs mit tenni. A két csodálatos lehetőség, az ingázás és a költözés felkínálása után a mai nehéz helyzetben többet egyetlen állam sem tudna nyújtani. Nem lesz más hátra, mint a régióközpontban keresni új embereket. Az állások tehát nem szűnnek meg, csak esetleg az irodákban ülő arcok lesznek mások. Mint a pókerben: a nyereség összege azonos a veszteségével. Csak nem mindegy, kit érint. Itt tartunk: a bejelentést épp az időzítés miatt nem fogadta túl nagy felháborodás, a fiúk pedig azt hihetik, hogy szabad a gazda. Kíváncsi vagyok, a nyári örömök múltával, ha megjönnek az őszi keservek, milyen lesz az intézkedés visszhangja.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!