2009. február 09., 07:292009. február 09., 07:29
Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy miközben az előnyök kiterjesztésére megvannak az eszközök, a közös irányelvek, ajánlások elfogadásának számonkérése továbbra is megoldatlan. Miután ugyanis az Európai Parlament is úgy döntött: határozottan javallják Koszovó függetlenségének elismerését azon tagállamoknak, amelyek ezt még nem tették meg, Cristian Diaconescu külügyminiszter a hétvégén újfent megerősítette: Romániának esze ágában sincs ezt megtenni. Márpedig jelen állás szerint ezt az EP-ajánlás ellenére is büntetlenül teheti, az uniós intézmények befolyásának gyengesége – amely annak tudható be, hogy a tagállamok túlságosan önzőek, és képtelenek stratégiai kérdésekben közös véleményt kialakítani – miatt ugyanis a különutasságot nemhogy nem szankcionálhatják, de még kifizetődő is. Az Unió ilyetén tehetetlensége volt tetten érhető a kisebbségek közösségi jogairól szóló EP-vitában is, amelyen befolyásos tagállamok támogatása híján még ajánlást sem lehetett elfogadni. Bukarestnek ma nem kell tartania attól, hogy komolyan megróják, ha magyar többségű megyékben magyar igazgatókat váltanak le. A legszebb az egészben, hogy tegnap egy olyan ország polgárai mondtak igent a románok szabad beutazására, amely szilárdan körülbástyázott közösségi jogokat biztosít a területén élő népcsoportoknak, és a helyi közösségeket érintő sorsdöntő kérdésekben a népszavazás lehetőségét is biztosítja. Olyan jogokat, amelyekért a romániai magyaroknak az integráció után két évvel utcán kell tüntetniük, és amelyeknek a további megtagadását az ország államfője a közelmúltban épp egy másik uniós tagállam fővárosában szavatolta.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok