2012. október 18., 09:232012. október 18., 09:23
Ezért hát azt kell mondanom: kedves román barátaim! Csak Trianonig visszamenőleg is lassan évszázadban mérhető erdélyi, romániai egymás mellett élésünk. Így hát éppen elég időtök lett volna minden különösebb megerőltetés nélkül meglátni, hogy kik-mik vagyunk, s hogy a mifelénk tollat irodalmi igénnyel forgatók már 1928-ban létrehozták az általatok most fantomlapnak nevezett irodalmi folyóirat elődjét, az Erdélyi Helikont.
Csak az 1989. decemberi változásokig visszamenőleg is lassan negyedszázados léptékben mérhető egymás mellett élésünk, ezalatt is láthattátok volna, hogy Erdély újságos standjain itt-ott kivillan az 1990-ben a kommunista időkbeli Utunkról megint Helikonra váltó, a magát világhálón is kínáló lap. Itt és most nem érdekes, hogy újraindulásakor a lap a szellemi és tárgyi jogutódlás vonatkozásában is miért nem vette vissza egykori nagy elődje nevét, bár ez is megérne egy misét.
De mert erről a lapról – és sok másról – sem a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, sem a folyóirat honlapja, sem a Google kereső nem nyújt olyan érdembeli eligazítást, amelyet fellapozva vagy amelyre rákattintva a huszonegyedik század rohanó embere, így a román sajtós kolléga vagy/és önkormányzati képviselő legalább a lényegi tudnivalók erejéig percek alatt felvilágosulna, ezért azt mondom: kedves magyar barátaim! Talán hasznos volna úgy eladni magunkat és portékánkat, hogy elérhetőbbé, érthetőbbé és megérthetőbbé váljon az, amit ittlétünk során teszünk vagy tenni akarunk.
Ez nem csak a Helikon ügye-baja és érdeke, hanem egyben a teljes romániai magyar lap- és könyvkiadás rendszeréé, mindannyiunké is. A huszonegyedik század műszaki eszközei és lehetőségei lényegesen megkönnyítették a kommunikációnak legalább azt a részét, amelyet az elérhetőségek, idegen szakszóval élve: a linkek jelentenek. Márpedig ha vannak ilyen fogódzók, ilyen kiindulási pontok, talán kedves román és magyar barátaink könnyebben rákattannak arra is, ami jó. Ami jó.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.