JEGYZET – Óriási szerencse, hogy ismét adódott egy olyan ötlet, amin aztán mindent feledve el lehet rágódni.
2014. augusztus 31., 19:532014. augusztus 31., 19:53
Szerető kormányfőnk dobta be a témát, de sietek előre szólni: senki ne gondoljon sikeres állásteremtő akcióról, netán beözönlő befektetőkről vagy a mindennapi szelet kenyér mellé egy falatka egyéb ennivalóról.
Nem, nem, olyasmivel, amit röviden hatékony kormányzásnak hívunk, nem szívesen foglalkoznak korifeusaink, fontosabb annál sürgősségi kormányrendelettel annak az utolsó záradéknak a feloldása, miszerint a polgármesterek elvesztik széküket, ha pártot váltanak. Ez igen, ezt nevezem sokoldalú gondoskodásnak! Végre besorolhatnak a polgármesterek is a főállású pártvándorok közé. S akkor még merje valaki azt mondani, hogy nálunk esélyegyenlőtlenség dívik!
S ha már így állunk, akkor alanyi jogon megoldom én is önnön nyelvemet, és bevallom: eddig szörnyen sajnáltam a helységek első számú vezetőit. Függetlenül attól, hogy egy kis faluban vagy egy nagyvárosban markolta görcsösen az illető hivatali székének karfáját. Hányszor elképzeltem, hogy üres óráiban ide-oda kapcsolgat a távirányítóval, nehogy lemaradjon véletlenül egy-egy pártvándor naprakész átüléséről. És közben irigykedett.
Az én torkomat pedig a sírás szorongatta: ekkora igazságtalanságot! Miért kell párthoz kötni valakit csak azért, mert az emberekért igyekszik tenni valamit, a saját zsebre játszók viszont nyugodtan végigsétálhatják az egész pártpalettát?! Nem egy olyanról tudok, aki már legalább öt alakulatot kipróbált, előszeretettel az újonnan létesült pártoknál jelentkezve, aztán rájött, hogy mégse.
Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy épp ezek a főállású pártvándorok hangoztatják, amikor a gyűjteményüket éppen egy újabb tagsági könyvvel gazdagítják, hogy aztán ennek az új tömörülésnek nem lesz szüksége megalkuvó, elvtelen stb. ( a jelzősor tetszés szerint bővíthető) alakokra, mert ők… Mi is van velük?! Ők azok, akik választóik emlékezőtehetségéről, gondolkodni képességéről a legrosszabbakat feltételezik, azért mernek ilyesmiket mondani. És lesznek barátokból ellenségek, ellenségből jó barátok. Kivéve a szegény pártszékhez kötött polgármestereket.
De végre ennek is vége! Mehetnek most már ők is a húsosfazék illata után. És új munkahelyek is lesznek ezáltal, hisz gondoljuk csak el, hány forgalomirányító kell majd a nagy erre-arra tülekedés kezelésére!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!