2011. július 11., 09:032011. július 11., 09:03
Nem akarok mentegetőzni, de mintha kezdenék egy kicsit okosabb lenni. Mintha már nem hinnék el éppen mindent. De még mindig élvásárlója, törzskártya-tulajdonosa, leghűségesebb kliense vagyok – hirtelen nem is tudom előszámolni, hány üzletnek vagy hálózatnak. És mint ilyen, gyűlnek a különböző kártyáim, melyekre ha szükség van – nem történik semmi érdemleges. Azaz: érezhető árcsökkentés. Sőt. Mondom a legégbekiáltóbb példát: az egyik patikalánc meghirdette a törzskártya ellenében járó ötszázalékos olcsulást. Öt százalék nem a világ, na de sok kicsi sokra megy – biztatgattam magam – és jókat „kirándultam” a város másik végébe, csakhogy az illető lánchoz tartozó gyógyszertárra leljek, s aztán örvendezhessek a nagy(?!) kedvezménynek.
Szerencsére nem vagyunk különösebben jelentős mennyiségű gyógyszerfogyasztók, úgyhogy ez az öröm sem volt mindennapinak mondható. De ahogy a sok kicsi sokra megy, úgy a sok kis öröm is édesítgeti a kesernyés-savanykás hétköznapokat – vigasztaltam magam a „kedvezményes” patika utáni gyalogtúra fáradalmait elfelejtendő. Mígnem aztán egy különösen kellemetlen esős-szeles napon úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, kerül amibe kerül, de a közelben szerzem be a kis gyógyszerkémet. És láss csodát: éppen fele annyit fizettem – kedvezmény nélkül! -, mint a másik helyen a törzskártyámmal. Előbb azt hittem, más gyógyszert adnak, megismételtem, ők felmutatták – én pedig hüledeztem. Gondolom, mondanom sem kell, hogy azóta kizárólag ez utóbbi helyre járok, az előző kártyát pedig kiiktattuk az életünkből.
A kártyatrükkjeiről híres egykori bűvész mindig azzal kezdte a műsorát, hogy „figyelem, csalok!” Ezekben a nagy „figyelmességekről” árulkodó kártyákban is kell valami csalásnak lennie, ha más nem, akkor az adatfelvételnél megadott mobilszámmal és e-mail címmel való visszaélés, a sok reklámfelhívással való bombázás. Remélik, hogy aki egyszer (kétszer, háromszor, négyszer) „beugrott”, soha nem lesz okosabb. De – az én esetemben legalábbis – most már kezdenek tévedni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!