JEGYZET – Az uborkaszezon „szenzációinak” posványát váratlanul felkavarta egy igazán említésre méltó hír: a választott honszülők, atyák és anyák juttatásemelést kérnek, mert olyan kevés a jövedelmük, hogy szinte naponta dönteniük kell az étkezés és a ruházkodás között.
2014. augusztus 24., 21:372014. augusztus 24., 21:37
Az indoklásra (a puccos éttermek és márkás cuccok közötti dilemmára) nem is igazán tudtam figyelni örömömben, hogy végre nem abból faragnak országos fontosságú hírt, hogy valahol játék közben két kamasz összeszólalkozása kölcsönös pofonváltásba torkollt, hogy a helyileg ismert városi folklórt nyekergőnek szeretőváltáson jár az esze éneklés helyett, valakinek a valakije fenegyerekes száguldozás közben összeütközött egy másvalaki valakijével, egy fővárosi lakónegyedben élő és dolgozó örömlány hány havi átlagbérnek megfelelő öszszeget pengetett le egy járásra aligha alkalmas tűsarkú cipőkölteményért, és előző éjjel mennyit kellett dolgoznia érte, meg hasonló blődségekből.
Nem, most végre már képviselőink és szenátoraink is megelégelték az egyre csak romló gazdasági helyzetet, és lépéseket terveznek helyrehozására. Természetesen önmaguk sorsával kezdik, mert ugye ők is tudják, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, hát még ha olyan távol állnak az ájtatos, önfeláldozó élettől, mint őkelmük.
A mi pénzünkön történő folytonos ide-oda utazgatásaik, az eszméletlen luxushotelbeli számláik, a minimális parlamenti büfé-, sőt gyógyszerárakról nem beszéltek, csak a kínkeservesen lepengetett divatszalon- és éttermi számlákról. Lehet, hogy én vagyok túlságosan szűklátókörű vagy földhözragadt, de szerintem még kiejteniük sem lett volna szabad a „kis” jövedelmüket.
De ha már ilyen mértékű arcátlanságról és érzéketlenségről tettek tanúbizonyságot, akkor úgyis hiába mondanám, hogy legalább a saját választókörzetükben vessenek bár egyetlen pillantást az emberek mindennapjaira. Nem kellene megvárni az újabb parlamenti választási kampányt, amikor fűt-fát ígérgetve szorongatják szavazóik kezét, puszilgatnak minden útjukba akadót, hanem a jó kényelmes bársonyszékben töltött négy esztendő alatt sem ártana néhanapján.
Nem tudok róla, hogy a főbűnök között létezne elsőbbségi sorrend, de ha nincs is, a kapzsiság számozatlanul is a hét főbűn egyike. S ha másra nem, legalább erre gondolhatnának ezek a folyton saját zsebük tömködésével elfoglalt feneketlen zsákok!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!