2010. április 14., 10:162010. április 14., 10:16
Eljött a várva várt hétfő reggel, aztán az ebédidő is elmúlt, majd a nap is lement, a villanyszerelő nem jelentkezett. De nem jelentkezett sem másnap, sem harmadnap. Aztán amikor felhívtam ővillanyszerelőségét, és arról érdeklődtem, hogy mégis melyik hétfőre ígérte látogatását, sértődötten szabadkozott. Szóval, ilyenek vagyunk mi, udvarhelyiek, persze minden tiszteletem a kivételnek. És ezt a késést nemhogy megszokni nem lehet, de időnként kifejezetten zavaró is tud lenni.
Történt ugyanis, hogy a minap kikapcsolódásként egy színházi előadásra ültem be, ami persze késve kezdődik, mert a látogatók az utolsó pillanatban érkeznek. Mondhatnám, már ezt is megszoktuk. De az kifejezetten idegesítő volt, hogy a kezdés után 10–20 perccel is még bebotorkált egy-egy „véletlenül” elkésett látogató, aki nemcsak azt a 100 embert zavarta, aki időben megérkezett és már átadta volna magát az előadás élményének, hanem a színészt is, aki minden tudásával és tehetségével azon dolgozott, hogy a nézőt kirántsa a földi problémái közül, és másfél órára a színművészet világába repítse.
Sokszor elgondolkodtam, hogy ezek a későkásák vajon egy fikarcnyit sem tisztelik embertársaikat? Mert mennyivel szebb lenne úgy hazamennie Későkásának, hogy eldönti: inkább megnézem máskor teljes egészében ezt az előadást, mint most a felétől kezdődően, ráadásul úgy, hogy mindenkit megzavarok. Vagy ezek az emberek arra várnak, hogy a kulturális intézmények olyan döntést hozzanak, hogy a későket ezentúl visszafordítják az ajtóból? De az is érdekes megoldás lenne, ha a kezdés után minden későn érkező fejére piros festék ömlene a bejáratnál, hogy majd az előadás végén tudjuk, kinek köszönhetjük a zavarást. Talán így mindenki megtanulná tisztelni embertársai kikapcsolódásra fordított idejét és a színészek, előadóművészek több hónapos vagy éppen többéves munkáját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok