2011. december 13., 09:372011. december 13., 09:37
Valószínűleg eszembe sem jutott (legalábbis nem emlékszem, hogy eszembe jutott volna), hogy soha többé nem leszek már olyan szabad.
Aki sajtóban dolgozik, tudja, hogy nekünk a hétvége nem hétvége. Az élet nem áll meg, események vannak, miniszterek jönnek, emberek tüntetnek, rendezvényeket szerveznek, ráadásul a lapok legnagyobb része hétfőn megjelenik, a vasárnap tehát kvázi ugyanolyan munkanapnak minősül, mint bármelyik másik. Nagyváradon szerencsére nagyon is pezsgő az élet, ritkán vagyok témahiányban, ezért elég ritka, hogy megengedhetek magamnak egy szabad hétvégét. Most erre is sor került, s én lélekben már egy héttel ezelőtt készültem rá, már az azt megelőző munkás hétvégén annak örültem, hogy a következő vasárnapom szabad lesz.
Örömöm hasonló volt, mint azokon a középiskolás péntekeken, megdöbbentő különbség mutatkozott viszont az okok között. Ahelyett, hogy annak örültem volna, hogy egész hétvégén játszhatok a számítógépen, egyik filmet nézhetem a másik után, együtt lehetek a családommal, a barátaimmal, napközbeni programokat szervezhetek magamnak – ami egyébként elég nagy luxus –, én amiatt voltam boldog, hogy az elmaradt feladataimat el tudom végezni, lesz időm a férjjel leszedetni és kimosni a nappali függönyét, kitakarítani, kipucolni a fürdőszobát, ebédet főzni, és süteményt sütni.
Jópofa dolgok ezek, és persze hasznosak is, na de mikor váltak a hétvégék hasznossá? Mikor nyert a „szabadidő” kifejezés olyan, teljesen új értelmet, ami inkább a „felhalmozódott-feladatok-elvégzésére-való-idő” kifejezéshez áll közel? Kipihentem magam? – kérdezik a kollégák. Hát persze! Hiszen vasárnap estére, miután elvégeztem az összes felsorolt feladatot, bevásároltam és felkészültem a vendégek fogadására, egy pár órára barátaim körében valóban sikerült elfelejteni a kötelezettségeket.
Csak az a baj, hogy addigra, szabad hétvégém utolsó estéjére már rettentő fáradt voltam.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok