A változást ugyebár a „nem adjuk el az országot!” jelszóval kezdtük, nem autósztrádák követelésével, mert az már volt: valamikor a 70-es évek elején épült, ha nem csalódom száztíz kilométernyi út Bukarestből Piteşti-ig.
2014. február 23., 21:062014. február 23., 21:06
Jól lehetett rajta közlekedni, én a legjobban azt a repülőtérre hajazó útszakaszt élveztem, amiről azt rebesgették, hogy az is sürgős leszállási kényszert szolgál. Persze nem akárkinek juthatott volna eszébe, hogy ott csak úgy leszálljon, különösen, mert nem is volt miből. Arról aztán nem beszéltek, hogy Ceauşescu túl sűrűn szálldosott volna ott lefelé, ami nem azt jelenti, hogy nem tette.
A mostani elnök viszont még a több rendbéli közlekedésügyi miniszterségeinek elején ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy márpedig autósztrádára nincs semmi szükség, az amolyan fölösleges rongyrázás. Fennhangon nem tette ugyan hozzá a nyugati jelzőt, de a 90-es évek elején gondolni biztosan úgy gondolta.
Tény, hogy kb. tíz év sztrádaüggyel kapcsolatos szunyókálás után hirtelen arra riadtunk: a lemaradás talán már be sem hozható! Nem részletezem a gyakorlatilag azóta sem létező autópályák történetét, a közben „véletlenül\" elfolyt vagy „szigorúan ellenőrzött\" csatornákon elfolyatott óriási összegeket, a sehonnan sehová vezető nevetségesen rövid útszakaszok ünnepélyes átadását, mert mindenki tudja. Ahogy azt is, hogy az autósztráda mindeközben olyan varázsszóvá vált, amit pártállástól függetlenül minden érvényesülni óhajtó politikus teljes komolysággal beígér a hiszékeny választóinak. Legföljebb a számok különböznek, a tízes, százas, sőt ezres nagyságrendű tartományokban mozogva.
A jelenlegi kormányban ezekért a megmondásokért külön miniszter felel, aki ügyesen rajzol, és különböző térképekkel igyekszik alátámasztani a gyakorlatilag nagy semmit. A térképek viszont furcsa dolgokat árulnak el: mintha csak felnégyeléshez edzene a kormány, hogy a rakoncátlankodók négy végtagját négy lóhoz kötve végezzenek az ellentmondókkal, a felrajzolt utak ugyanis nagyon olyanok, ahová szívesen iramodnának a paripák egymástól függetlenül négy irányban!
A legjobbak a kis elágazások olyan települések felé, ahová a helyieken kívül alig-alig megy más, ám az ott élők is megérdemelnek egy-egy vonalat. Autópályájuk úgysem lesz soha! De jó nézni a térképet, és közben örvendezni, milyen szerencsénk van a mai élettel: nyugodtan pöföghetünk, a felnégyelés már rég nem divat!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!