2010. augusztus 20., 11:282010. augusztus 20., 11:28
Mindez annak kapcsán vált aktuálissá, hogy a Franciaországban egyre több problémát okozó, zömmel Romániából érkezett romák hazatoloncolása kapcsán Traian Băsescu román államfő úgy nyilatkozott: a problémát úgy lehet megoldani, ha elegendő számú román rendőr is segít majd francia kollégáinak a rendteremtésben.
A jelenség rendészeti vonatkozásai persze így hatékonyabban kezelhetővé válnak, csak hát a romakérdés jóval több rendészeti problémánál. Ezt Băsescu is jól tudja, ugyanakkor – amellett, hogy megemlíti Románia felelősségét – mégiscsak úgy tűnik, hogy a román hatóságok megpróbálják lerázni magukról a felelősséget, amikor azt mantrázzák, hogy a romakérdés összeurópai ügy, ezért európai szintű programot kell kidolgozni a cigányok integrációja érdekében.
Ez amúgy valóban így van, csakhogy a becslések szerint másfél-két milliós romániai cigányság integrációja elsősorban mégiscsak Bukarest feladata lenne. Jelenleg azonban olybá tűnik, a kormánynak nagyon is megfelel, hogy a romák nem Romániában, hanem Nyugat-Európában okoznak rendészeti problémát, ezért is hivatkozik az államfő arra, hogy az állampolgárok Unión belüli utazáshoz való jogát nem szabad csorbítani, és ezért is küld szívesebben Franciaországba rendőröket.
Csakhogy ez a legkevésbé sem helyettesíti a hazai romaintegrációs erőfeszítéseket, amelyek nyitányaként végre föl kéne mérni, hány cigány is él valójában az országban, majd a romák felzárkóztatására irányuló, következetesen végigvitt célprogramokat kellene kidolgozni, amelyekben el kell ismerni a sajátos kultúrájuk megőrzéséhez való jogot, de azt is egyértelművé kell tenni, hogy alkalmazkodniuk kell a civilizált európai társadalom életformáihoz.
Mindez nem könnyű, megvalósításához pedig valóban szükségesek európai uniós források is, azt azonban nem várhatja el Bukarest, hogy Európa majd helyette megoldja a romániai cigányok helyzetét. Illetve talál majd megoldásokat – például olyanokat, mint most a francia kormány. Csak hát az ilyen megoldásokban sem Románia, sem a romák számára nincs köszönet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok