2010. augusztus 20., 11:282010. augusztus 20., 11:28
Mindez annak kapcsán vált aktuálissá, hogy a Franciaországban egyre több problémát okozó, zömmel Romániából érkezett romák hazatoloncolása kapcsán Traian Băsescu román államfő úgy nyilatkozott: a problémát úgy lehet megoldani, ha elegendő számú román rendőr is segít majd francia kollégáinak a rendteremtésben.
A jelenség rendészeti vonatkozásai persze így hatékonyabban kezelhetővé válnak, csak hát a romakérdés jóval több rendészeti problémánál. Ezt Băsescu is jól tudja, ugyanakkor – amellett, hogy megemlíti Románia felelősségét – mégiscsak úgy tűnik, hogy a román hatóságok megpróbálják lerázni magukról a felelősséget, amikor azt mantrázzák, hogy a romakérdés összeurópai ügy, ezért európai szintű programot kell kidolgozni a cigányok integrációja érdekében.
Ez amúgy valóban így van, csakhogy a becslések szerint másfél-két milliós romániai cigányság integrációja elsősorban mégiscsak Bukarest feladata lenne. Jelenleg azonban olybá tűnik, a kormánynak nagyon is megfelel, hogy a romák nem Romániában, hanem Nyugat-Európában okoznak rendészeti problémát, ezért is hivatkozik az államfő arra, hogy az állampolgárok Unión belüli utazáshoz való jogát nem szabad csorbítani, és ezért is küld szívesebben Franciaországba rendőröket.
Csakhogy ez a legkevésbé sem helyettesíti a hazai romaintegrációs erőfeszítéseket, amelyek nyitányaként végre föl kéne mérni, hány cigány is él valójában az országban, majd a romák felzárkóztatására irányuló, következetesen végigvitt célprogramokat kellene kidolgozni, amelyekben el kell ismerni a sajátos kultúrájuk megőrzéséhez való jogot, de azt is egyértelművé kell tenni, hogy alkalmazkodniuk kell a civilizált európai társadalom életformáihoz.
Mindez nem könnyű, megvalósításához pedig valóban szükségesek európai uniós források is, azt azonban nem várhatja el Bukarest, hogy Európa majd helyette megoldja a romániai cigányok helyzetét. Illetve talál majd megoldásokat – például olyanokat, mint most a francia kormány. Csak hát az ilyen megoldásokban sem Románia, sem a romák számára nincs köszönet.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.