2011. augusztus 31., 09:562011. augusztus 31., 09:56
Első látásra a főtéren sétálók azt hihetik, a különös szerzetek valamiféle reklámkampányt folytatnak, talán valamelyik gyógyszergyártó legújabb vívmányát népszerűsítik. Amikor azonban a ruházatukon és az ernyőkön szereplő feliratok kiolvashatóvá válnak, kiderül, a fiatalok nem a biztos gyógyírt ajánlják, hanem éppen ellenkezőleg: sérelmeik orvoslásáért kiáltanak.
Ezt a tiltakozási formát találták ki ugyanis a Romániai Magyar Orvosi és Gyógyszerészeti Képzésért Egyesület tagjai, miután a polgármester, illetve a helyi önkormányzat nem engedélyezte, hogy a MOGYE diszkriminatív chartája ellen hangot emelők köztéren, közösen nyilváníthassák ki véleményüket. Ez az intézkedés azt sugallja, a városvezetés román fele fél valamitől. Amikor végül a fasiszta, kommunista, rasszista és soviniszta jellegű, illetve az ország biztonságát veszélyeztető rendezvények korlátozásáról szóló törvénycikkelyre hivatkozva utasították el a főtéri tüntetés engedélyezését, ismét világossá vált, a többségi nemzet képviselői a lehető legképtelenebb ötletekkel is képesek előállni csak azért, hogy nehogy az történjen, amit a magyarok akarnak. És hogy mindezt miért teszik? Mert attól félnek, hogy a dominanciára nevelt román lakosság a magyarok tömege láttán meghökken, kérdőjelek merülnek fel benne, és talán elgondolkodik azon, hogy végül is miért nem hallgatjuk meg őket?!
Egyelőre kimutathatatlan, felmérhetetlen, hogy a kolozsvári román lakosság körében milyen formában csapódott le a magyar napok rendezvénysorozata. Az viszont biztos, hogy a kincses város Főterét megtöltő tömeg látványa erőteljes hatással bírt – és nem csak a többségiek számára, hiszen a templomokban, tanintézetekben, kocsmákban szétszórt magyarság ily szépen egybegyűlve olyasféle energiával töltődött fel, ami leginkább a végre itthon vagyok érzésével hasonlítható össze.
Marosvásárhelyen pont ezt a biztos alapot akarják aláaknázni. És ez ellen csak egyféleképpen lehet védekezni: folytonosan táplálni kell amazok félelmét olyan jellegű megnyilvánulásokkal, amelyek az amúgy láthatatlan össze- és megtartó erőről tanúskodnak.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.