Fekete lyukként szippantja be Bukarest a legnagyobb forgalommal rendelkező vállalatok adólejeit.
2014. március 02., 20:332014. március 02., 20:33
Egy évtizede hatályos az a rendelkezés, miszerint a legnagyobb cégek székhelyüktől függetlenül közvetlenül Bukarestbe adóznak, az intézkedés következményeit azonban azóta is óriási homály fedi.
Annyit ugyan még lehet tudni, hogy melyik megyéből hány vállalat esik a jogszabály hatálya alá, azt azonban, hogy mekkora összegek gyűlnek fel a központi költségvetésben, s mi lesz azok sorsa, sose tudtuk meg. (A mindenkori kormány minden valószínűség szerint fogalomzavarban szenved, hiszen miközben decentralizációról beszélnek, éppen az ellenkezőjét teszik, központosítanak, s semmit nem engednek ki a markukból. Az adóhatóságot – mint ismeretes – éppen most szervezték át, a döntéshozatalt pedig regionális szintre helyezték.)
A nagy adófizetőket bukaresti adózásra kényszerítő intézkedés egyik nagy vesztese éppen a Székelyföld. Hatalmas összegek folynak ki a három megyéből, miközben sokan éppen azzal érvelnek az autonómiaküzdelem ellen, hogy olyan nagy ott a szegénység, hogy magában nem tudna boldogulni.
Talán hagyni kellene, hogy megpróbálja. Ha helyben maradnának ezek a pénzek, és a megyék maguk dönthetnék el, hogy mire fordítják, valószínűleg már nem kellene arról beszélni, hogy a nem megfelelő infrastruktúra miatt nem mennek a Székelyföldre a külföldi beruházók. Hagyni kellene a helyi közösségeket, hogy maguk gazdálkodjanak az ott megtermelt javakkal, hiszen nem lehet hosszú távon tervezni olyan körülmények között, hogy a pénzeket el kell küldeni Bukarestbe, s ott döntik el, hogy ebből mennyit csurgatnak vissza, mint ahogy azt is, hogy mire adják.
A témában viszont elég nagy a csend. Ha közben egy-egy kereskedelmikamara-elnök vagy politikus tesz is említést arra, hogy csúnya dolgot művel az állam, határozott és közös fellépés nem volt a témában. Ideje lenne megpróbálni, arra ugyanis nem számíthatunk, hogy Bukarest önként és dalolva lemond a pénzekről s azok elosztásáról.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!