VEZÉRCIKK – Ha nagyon őszinte akarok lenni, megértem Victor Pontát: velem is fordult már elő, hogy lányom lovasversenyének megtekintését hivatali úttal igyekeztem összehangolni.
2014. augusztus 06., 21:312014. augusztus 06., 21:31
Miért ne nézze meg hát a miniszterelnök fia gokartprodukcióját, ha már Kézdivásárhely közelében jár. Főleg, ha az RMDSZ meghívta a nyergestetői emlékezésre, tehát amúgy is dolga akadt a Székelyföldön. Na, ez az, amit viszont a legkevésbé értek.
Nem Pontát, hiszen az vesse rá az első követ, aki nem élne minden hasonló alkalommal, hogy a kezelhetetlen és kiszámíthatatlan – dehogy kezelhetetlen, dehogy kiszámíthatatlan... – székelyek szavazataiból átcsaljon néhányat a maga oldalára. Hanem hogy a Minority SafePack-ügyben a román hatalom által többször is felmosórongynak használt RMDSZ-elnök milyen meggondolásból invitálta a környékre épp most a miniszterelnököt, annak motiválásán sokat kell még dolgozniuk a hivatásos pártkommunikátoroknak.
Ezer és egy dolog szólt volna ugyanis amellett, hogy a hazai magyarság elvárásainak egyik legcinikusabb akadályozója azon a napon a Nyergestető közelébe se kerülhessen. A luxemburgi eset óta ugyanis egymás sarkát tapossák az újabb megalázások, be nem váltott ígéretek, érdekérvényesítési kudarcok.
Példa a közelmúltból: magyar prefektus Hargita megyében. Ennek elfogadása, a legelemibb normalitás állapotának sikerként való feltüntetése a megalkuvás olyan mélypontjának számít, amelynek alulmúlására pillanatnyilag ötletünk sincs. Prefektusra ugyanis abban a megyében lett volna szüksége a magyar közösségnek, ahol például több ezer hektárnyi erdőjuss visszaszolgáltatását akadályozza, illetve késlelteti az állam helytartója.
Maros megye feladásával, a konfrontációtól való elmeneküléssel azonban újabb esélyt szalasztott el az RMDSZ, hogy a kabinet külső-belső tagja, Kelemen Hunor kormányfői társaságban igyekezhessen újjáépíteni imázsát saját hívei előtt. Ponta pedig farmernadrágban parolázik a két székelyföldi megye székely lajbiba öltözött elöljáróival. Mi ebben a furcsa? Ő elsősorban gokartversenyre érkezett, igényes ember pedig vigyáz, nehogy „túlöltözze” az alkalmat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!