2009. december 29., 10:282009. december 29., 10:28
A rosszabbik változat pedig megsértődik és orrolni – vagy ahogyan Gyergyóban mondják, merkelni – kezd, mihelyt valaki más használja az ötletét. Aztán vannak a tevékenyek, mely csoportnak szintén két változata van. A csendben dolgukat végzők rendszerint kevés pénzért tisztességesen és sokat dolgoznak.
De vannak még a jó PR-ral és marketinggel rendelkező tevékenyek, akik mihelyt egy fogpiszkálót innen oda tettek, rögtön „hírharsonák” tucatjainak címlapján jelenik meg a fotójuk, amint éppen ama fogpiszkálót teszik innen oda. Jó viszont, hogy mindkét változatra leginkább a munka jellemző. Létezik azonban kekeckedő-akadékoskodók számbélileg kevés, de annál hangosabb csoportja, amelynek szintén többféle változata ismert. Megkülönböztethető például a gerinces kekeckedők csoportja, akik nyíltan vállalják a többségtől eltérő véleményüket, sőt megtalálják a megfelelő „szócsöveket” is ennek minél zajosabb közzétételére.
Ez a kategória akár pozitív hatással is lehet a dolgok menetére, ugyanis éles szemmel észreveszik a hibákat, és a tevékenykedőket még jobb munkavégzésre bírják. Ennek a csoportnak viszont létezik a „puhatestű” változata, amelyre leginkább a gerinctelenség jellemző, ők vagy egy gerinces kekeckedő háta mögé bújva fröcsögik a világba destruktív véleményüket, vagy névtelenül jelentgetnek különféle hatóságoknál. Kedvenc kisvárosomban azonban nemrégiben megjelent egy harmadik változat is – a fantom kekeckedő –, amely egymagában übereli az előző kettőt.
Legfontosabb ismérve, hogy elsőre hitelesnek tűnik, hiszen névvel és címmel jegyzi a különféle hatóságokhoz fogalmazott feljelentéseit, és ha a címzett ellenőrző szerv nem rendelkezik kellő helyismerettel, akár el is hiheti a panaszlevélben foglaltakat. Mert Bukarestből nézve, melyik hatóság ne adna hitelt a gyergyószentmiklósi Virág negyed 47/A /5 alatt lakó R. Nicolaénak? Hiszen név is van, cím is van, teljesen hihető szöveg is van. Csupán a gyergyóiak tudják, hogy a Virág negyed 47/A tömbház, noha tervek szintjén létezett, soha nem épült fel, ergo az itt lakó R. Nicolae sem lehet más, mint egy fantom.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.