2012. augusztus 16., 09:422012. augusztus 16., 09:42
Ez a fajta nemzetféltés nem több az üresjáratnál, s ennél több szót nem ér. De ha a Corlăţean szavairól lehámozzuk a politikai héjat, látnunk kell, hogy a fiatal külügyér a román nemzetet – a jelek szerint inkább a Magyarországon és Szerbiában élő román közösséget – érintő fájó kérdést vet fel azzal együtt, hogy szavai inkább a tehetetlenséget, mint a tenni akarást sejtetik.
E hasábokon erről korábban is volt már szó, amikor Traian Băsescu államelnök fejezte ki aggodalmát a Timok-völgyi, jó negyedmilliós román nemzetrész sorsát illetően. Ezt csak azért említem, mert a jelek szerint a mindenkori román anyaország vajmi keveset tesz a határain kívül élő nemzetrészért.
És volt rá példa, amikor a magát nem kevésbé nemzetféltőnek nevező Vatra Românească nevű szélsőséges szervezet az 1990-es évek elején azért akarta eltávolítani a háromszéki könyvterjesztő vállalat éléről jó emlékezetű barátunkat, Balogh László írót, mert magyarként, elsősorban emberként a gyulai román iskolásoknak vitt anyanyelvű könyveket ajándékba.
Amúgy Budapestnek sem esne baja, ha alanyi jogon biztosítaná az Országgyűlésben a román képviseletet, s Belgrád falai sem dőlnének le a Timok-völgyi románok elismerésével. De mert sem Budapest, sem Belgrád, sem Bukarest nem érti, s főleg nem érzi igazán, hogy mi fán terem a nemzeti kisebbségi lét, olykor bagoly mondja a verébnek.
Mint most Titus Corlăţean. Ha nem ezt tenné, akkor saját háza és hazája tájáról az olyan tartalmi vonatkozásokat sem hallgatná el, mint például a MOGYE vagy a Bolyai Tudományegyetem. Ahhoz, hogy mindenki számára megnyugtatóan rendeződhessen a számbelileg kisebb nemzeti közösségek dolga. Magyarországon is. Szerbiában is. Romániában is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok