Ha nem megy a dolog, akkor fordul csak szakemberhez, s bizony már az is előfordult, hogy a szaki sem tudta helyrehozni, működésbe lendíteni a gépet vagy szerkentyűt az előzetes próbálkozások, kísérletezések után. A fennebb vázolt hozzáállásból, illetve a már említett gyakran előforduló helyzetekből adódóan kelnek szárnyra az olyan viccek, mint ama gerendás is, amikor a székely ember addig farag egy fenyőfát, míg fogvájó lesz belőle. Az is közismert, hogy mostanság olyan lábbeliket gyártanak –, egészségügyi, meg ki tudja milyen marketing-stratégiai megfontolásból – amelynek talpszerkezete rácsozott, és ezt csupán egy vékony talpbélés fedi, ami egykettőre elkopik, tönkremegy. Mivel a rácsozaton járni eléggé kényelmetlen, a lábbeli gazdájának két választása van: vagy új cipőt vásárol, és a régit eldobja, vagy megpróbál új talpbélést szerezni. Utóbbi azonban a hiánycikk kategóriába tartozik, mert ha netán valahol árulnak is valamilyent, majdnem biztos, hogy a megfelelő méret nincs, illetve sehogyan sem passzol éppen abba a cipőbe, amelyhez kellene. Ebben az esetben ismét két választási lehetősége van a cipő gazdájának: a már ismert „újat vásárol” lehetőség, illetve az, hogy nekilát és posztódarabból, kartonpapírból megpróbál talpbélést ollózni. Mondjuk, kicsi a valószínűsége, hogy éppen olyan lesz, mint újkorában, de míg elkopik az újabb talpbélés, addig viselhető a cipő, és mégsem kell félhavi keresetet kidobni egy újabb lábbeliért. Hasonló megfontolás vezérelhette az egyik ismerősömet is, aki eldöntötte, hogy végérvényesen megoldja a lánya csizmája körüli talpbélésgondokat. Jelzem, az ismerősöm belsőépítészeti munkálatokban jártas, jó kezű mesterember, aki kitűnően csempézik, lambériázik, gipszkartonozik, glettel stb. Azonban egy napon megelégelte a lánya csizmájába vagdosni a posztó talpbélést, és eldöntötte, megszünteti a fránya rácsozatot: gipszből habarcsot készített, és ügyesen minden lyukat betömött vele a csizma talpában. A munkálat gyönyörűre sikeredett, gond akkor származott belőle, amikor a lánya felhúzta a csizmát. Ugyanis a kemény gipszbéléstől alig néhány óra alatt temérdek vérhólyag képződött a lány lábára. Az apjának azonban erre is volt magyarázata: „Én jó munkát végeztem, a te lábad túl kényes”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok