2009. december 16., 10:102009. december 16., 10:10
Mert ugye, a gyerekek nem egyformák és még a jó képességűek között is akad olyan, aki nem szeret szerepelni, kiállni a közönség elé. Egy pedagógusnak viszont fontos, hogy az előadáson minden tanulóját lehetőleg úgy szerepeltesse, hogy legalább a gyerek szülője legyen elégedett a csemetéje „produkciójával”.
Azonban amikor mindezt kívülállóként, de akár érintettként is végig kell nézni, nem mindig élvezetes… Soha nem tudtam nevetni azokon az egyébként megmosolyognivaló helyzeteken, amikor az izgalomtól kipirult arcú kisiskolást hátulról a tanító néni „noszogatta”, súgta a verset úgy, hogy még a hátsó sorban is mindenki hallhatta, elölről pedig az anyukája esdeklő tekintettel biztatgatta: „mondjad már, szentem, hiszen a tegnap ötször is felmondtad hibátlanul”.
De azokon az előadásokon sem derültem, amikor középiskolás diákok a szabadságot a szabadossággal tévesztve ripacskodtak a színpadon, és például a gólyabál egyik próbatételeképpen olyan görkorcsolyás produkciót eszeltek ki, hogy a csetlő-botló lányok tangabugyikája „totál-plánban” látszott a nézőtérről. Hát többek közt ezek miatt nem szeretem az iskolás előadásokat, és már-már képes lettem volna magamban meghozni a végleges konzekvenciát: igazából nincs is jó iskolás előadás.
Azonban nem is olyan régen ismét hivatalos voltam egy gólyabálra szülői minőségemben, és megvallom őszintén, úgy ültem be a terembe, hogy na még egy előadás, amit túl kell élnem, és épp a lányom észre ne vegye, mennyire unom az egészet. Csakhogy kellemesen csalódtam, mert ez az előadás pörgős volt, amikor egy-egy rész kezdett volna unalmassá válni, épp akkor történt valami olyasmi, amitől az egész terem harsány nevetésben tört ki, és pillanatig sem szunnyadt a figyelem, az érdeklődés.
Az egymást követő próbatételek előre kitervelt forgatókönyvbe voltak ágyazva, és igencsak megmozgatta a néző fantáziáját egy-egy produkció. Összességében a műsor jó ízlésről és kreativitásról tanúskodott. Ezért mondom ma: mégiscsak van jó iskolás műsor, csak kell hozzá néhány kreatív végzős, néhány játékos kilencedikes és a háttérben jó pedagógusok, hogy nyesegessék a „vadhajtásokat”…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok