2009. december 16., 10:102009. december 16., 10:10
Mert ugye, a gyerekek nem egyformák és még a jó képességűek között is akad olyan, aki nem szeret szerepelni, kiállni a közönség elé. Egy pedagógusnak viszont fontos, hogy az előadáson minden tanulóját lehetőleg úgy szerepeltesse, hogy legalább a gyerek szülője legyen elégedett a csemetéje „produkciójával”.
Azonban amikor mindezt kívülállóként, de akár érintettként is végig kell nézni, nem mindig élvezetes… Soha nem tudtam nevetni azokon az egyébként megmosolyognivaló helyzeteken, amikor az izgalomtól kipirult arcú kisiskolást hátulról a tanító néni „noszogatta”, súgta a verset úgy, hogy még a hátsó sorban is mindenki hallhatta, elölről pedig az anyukája esdeklő tekintettel biztatgatta: „mondjad már, szentem, hiszen a tegnap ötször is felmondtad hibátlanul”.
De azokon az előadásokon sem derültem, amikor középiskolás diákok a szabadságot a szabadossággal tévesztve ripacskodtak a színpadon, és például a gólyabál egyik próbatételeképpen olyan görkorcsolyás produkciót eszeltek ki, hogy a csetlő-botló lányok tangabugyikája „totál-plánban” látszott a nézőtérről. Hát többek közt ezek miatt nem szeretem az iskolás előadásokat, és már-már képes lettem volna magamban meghozni a végleges konzekvenciát: igazából nincs is jó iskolás előadás.
Azonban nem is olyan régen ismét hivatalos voltam egy gólyabálra szülői minőségemben, és megvallom őszintén, úgy ültem be a terembe, hogy na még egy előadás, amit túl kell élnem, és épp a lányom észre ne vegye, mennyire unom az egészet. Csakhogy kellemesen csalódtam, mert ez az előadás pörgős volt, amikor egy-egy rész kezdett volna unalmassá válni, épp akkor történt valami olyasmi, amitől az egész terem harsány nevetésben tört ki, és pillanatig sem szunnyadt a figyelem, az érdeklődés.
Az egymást követő próbatételek előre kitervelt forgatókönyvbe voltak ágyazva, és igencsak megmozgatta a néző fantáziáját egy-egy produkció. Összességében a műsor jó ízlésről és kreativitásról tanúskodott. Ezért mondom ma: mégiscsak van jó iskolás műsor, csak kell hozzá néhány kreatív végzős, néhány játékos kilencedikes és a háttérben jó pedagógusok, hogy nyesegessék a „vadhajtásokat”…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok