2013. február 28., 08:412013. február 28., 08:41
És mit tanítok? Magyar irodalmat. Hát az nem épp a legjobb, írta, mert őneki csak románból és matekből „kell majd adnia”. Értettem én, hogyne értettem volna, de csak megkérdeztem, hogy mit és kinek kell adnia? Hát a pótérettségit, merthogy tavaly megbukott. Vagyis vizsgáznia kell románból és matekből. Erre nem reagált, mert nem az én nyelvhelyességi kiselőadásom érdekelte, hanem az, amit sürgősen meg is kérdezett: tudom-e, kivel lehetne elrendezni a vizsgákat? Elrendezni?! Hát hogyne tudnám, hisz rend a lelke mindennek. Na, akkor mondjam a neveket! A nevet azt nem tudom, mert kvázi ismeretlen, de mindenképpen azzal lehet „rendezni”, aki tavaly megbukott, és akinek majd vizsgáznia kell.
Egyszóval azzal, aki éppen kérdezi. Csak neki kell ülnie a tananyagnak, és meg kell tanulnia. Nem is olyan nagy dolog ez az egész „rendezés”. De nagy dolog, mert neki ilyesmire nincs ideje, ő dolgozik, nem ér rá még tanulni is. Úgyhogy mondjam szépen a neveket! Nincsenek nevek, üljön neki tanulni. Erre aztán már nem is válaszolt, és azóta sem jelentkezett. Feltehetőleg kihúzott a reményteljes „rendezők” közül, vagy egyszerűen bejelölt mint félkegyelműt. Mondanom sem kell, hogy a legkevésbé sem fáj elhagyatásom annál kevésbé, mert már e téren megedződtem az idők folyamán. Voltak nekem ennél sokkal zajosabb meneteim „aggódó” szülőkkel, akik nem értették, mit nem értek az ő „mennyibe kerül?” kérdésükön.
Én ugyanis tettem magam, hogy a felkészülésre szánt idő a mennyi, és a válaszom is az volt: amennyi időt a tanulásra szán. De a poén csak most következik, ugyanis szóvá sem tettem volna ezt a majd mindenik tanárral előforduló kis purparlét, ha nem lettem volna szem- és fültanúja, ahogy az egyetemre menet a buszon épp „elrendezi” aznapi vizsgáját egy eljövendő értelmiségi(??!!) leányzó: a mellette ülőtől elkérte a jegyzetet, és okostelefonjával lefényképezte. Mert rend a lelke mindennek. Csak nem az ilyen „rend”, „rendezés”, és cifrázhatnám még bárhogy a szót, mert ez nem lesz, nem lehet semminek sem a lelke! Legalábbis remélem, hogy én már nem érem meg, amikor az lesz!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Látogatottsági adatok