A cikkek hangvétele alapján már körvonalazódik a lépést botrányosnak tartó polgár portréja: olyan retrográd, hogy még a számítógépet is faszénnel fűti, és annyira avítt, nemzetieskedő mélymagyar, hogy legszívesebben minden útjába kerülő románt marhavagonnal, de inkább kecskeháton küldene a Kárpátokon túlra. Az írások ugyanis ugyanarra a dichotómiára épülnek: aki szerint az Erdély elszakítása felé tett egyik első lépés Nemzetiben történő megünneplése klassz dolog, az jó fej, korszerűen gondolkodó polgár, aki szerint viszont sértő a magyar nemzetre nézve, az kriptonáci, akihez képest a Jobbik maga a meleg büszkeség klubja. Holott ezzel épp az általuk fennhangon hirdetett nyitott gondolkodást és a toleranciát dobják sutba, és nagyjából a Rákosi-féle, tízmillió fasiszta országáról szóló kifakadást idézi. Mert vannak például olyanok, akik jól érzik magukat a 21. században, kedvelik és használják a globalizáció áldásait, és nem feltétlenül fojtanák bele román vagy szlovák szomszédjukat a pöcegödörbe, sőt piknikezni is hajlandóak lennének elmenni velük. Ám azt mégiscsak provokatívnak tartják, hogy egy másik állam azon – amúgy valóban mucsai módon, provokatív szándékkal nemzeti ünneppé nyilvánított – ünnepnapját ülje meg az egyik fontos nemzeti intézményükben, amely történetesen az ő nemzetük számára csakis negatív konnotációkkal bír. Ez alapvető jószomszédi jóérzés kérdése is. Vagy valóban van olyasvalaki, akit annyira elvakít a jakobinus hevület, hogy elhiszi: tényleg az ideálisnak hitt világban élünk, és attól, hogy Erdély megszerzését/elvesztését Budapest szívében, hivatalos magyar részvétellel ülik meg, a két nép azonnal egymás keblére borul, mi nemzeti étellé nyilvánítjuk a csorbalevest, a románok meg a gulyást, és ezentúl tűzön-vízen át elválaszthatatlan szövetségesek leszünk? Nos, a való világban ezt nem igazán így érik el, inkább gyengeségnek tekintik az ilyen megalázkodó gesztusokat. Az ilyen lépések csak szőnyeg alá söprik a gondokat. A történet tanulsága viszont egyszerű, és józan ésszel aligha kérdőjelezhető meg: akasztott ember házában nem hirdetjük meg a kötélverők világtalálkozóját.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok