2011. október 18., 09:152011. október 18., 09:15
Emlékezetes, hogy az év elején gyanúsan közel esett a többtucatnyi korrupt vámtiszt és határőr őrizetbe vétele azon uniós ülés időpontjához, amelyen arról született – végül elutasító – határozat, hogy mikor csatlakozhat Románia és Bulgária a belső határőrizet felszámolása nyomán létrejött övezethez. A kudarc nyomán aztán egyre több nagy halat buktattak le a korrupcióellenes hatóságok, az egykor nagy hatalmú szakszervezeti vezető, Marius Petcu is áldozatául esett saját mohóságának, a hétvégén pedig immár Silviu Bian államtitkárt is utolérte sorsa – és valahogy még mindig az az ember érzése, hogy Bukarest nem teljesen önszántából áldozza be a befolyásukkal visszaélő közszereplőket, hanem elsősorban az ország schengeni csatlakozását továbbra is ellenző európai politikusokat szeretné meggyőzni arról, hogy töretlen az eltökéltsége a korrupció visszaszorítására.
Hiszen az is emlékezetes: hiába döntöttek úgy az EU illetékes szervei, hogy az ország amúgy minden előzetes technikai követelményt teljesített, Párizs, Berlin, majd Helsinki és Hága is megakadályozta Románia és Bulgária felvételét, mondván, nem elég hatékony a korrupció elleni küzdelem és a külső uniós határok őrzése. Ennek tudható be Bukarest ügybuzgalma – Bian lebuktatásának például vélhetően köze lehet ahhoz, hogy Románia az EU Tanácsának soron következő ülésén föl kívánja vetni a csatlakozás kérdését.
Ugyanakkor a csatlakozás körül kialakult, lassan tragikomikussá váló helyzetért most már egyre kevésbé felelős Románia. Már az sem volt korrekt, hogy menet közben szabtak új feltételeket a régi tagállamok, bár ennek révén legalább éreztették Bukaresttel, hogy valós intézkedéseket várnak. Az azonban, hogy Hollandia és Finnország a kompromisszumos, kétlépcsős csatlakozásra vonatkozó javaslatot is elvetette, az EU alapját képező szolidaritást, bizalmat és jóhiszeműséget kérdőjelezi meg – erre érzett rá az Európai Parlament, amikor múlt héten nagy többséggel a román és a bolgár csatlakozás mellett szavazott. A tét ugyanis most már nem Románia szavahihetősége, hanem az Európai Unióé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok