2011. október 18., 09:152011. október 18., 09:15
Emlékezetes, hogy az év elején gyanúsan közel esett a többtucatnyi korrupt vámtiszt és határőr őrizetbe vétele azon uniós ülés időpontjához, amelyen arról született – végül elutasító – határozat, hogy mikor csatlakozhat Románia és Bulgária a belső határőrizet felszámolása nyomán létrejött övezethez. A kudarc nyomán aztán egyre több nagy halat buktattak le a korrupcióellenes hatóságok, az egykor nagy hatalmú szakszervezeti vezető, Marius Petcu is áldozatául esett saját mohóságának, a hétvégén pedig immár Silviu Bian államtitkárt is utolérte sorsa – és valahogy még mindig az az ember érzése, hogy Bukarest nem teljesen önszántából áldozza be a befolyásukkal visszaélő közszereplőket, hanem elsősorban az ország schengeni csatlakozását továbbra is ellenző európai politikusokat szeretné meggyőzni arról, hogy töretlen az eltökéltsége a korrupció visszaszorítására.
Hiszen az is emlékezetes: hiába döntöttek úgy az EU illetékes szervei, hogy az ország amúgy minden előzetes technikai követelményt teljesített, Párizs, Berlin, majd Helsinki és Hága is megakadályozta Románia és Bulgária felvételét, mondván, nem elég hatékony a korrupció elleni küzdelem és a külső uniós határok őrzése. Ennek tudható be Bukarest ügybuzgalma – Bian lebuktatásának például vélhetően köze lehet ahhoz, hogy Románia az EU Tanácsának soron következő ülésén föl kívánja vetni a csatlakozás kérdését.
Ugyanakkor a csatlakozás körül kialakult, lassan tragikomikussá váló helyzetért most már egyre kevésbé felelős Románia. Már az sem volt korrekt, hogy menet közben szabtak új feltételeket a régi tagállamok, bár ennek révén legalább éreztették Bukaresttel, hogy valós intézkedéseket várnak. Az azonban, hogy Hollandia és Finnország a kompromisszumos, kétlépcsős csatlakozásra vonatkozó javaslatot is elvetette, az EU alapját képező szolidaritást, bizalmat és jóhiszeműséget kérdőjelezi meg – erre érzett rá az Európai Parlament, amikor múlt héten nagy többséggel a román és a bolgár csatlakozás mellett szavazott. A tét ugyanis most már nem Románia szavahihetősége, hanem az Európai Unióé.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.