2012. augusztus 16., 09:402012. augusztus 16., 09:40
Bizonyára Önök között is akadnak ilyenek vagy olyanok, akik saját bőrükön tapasztalják ezt a gyalázatot. Nos, akkor figyeljenek, mert jó hírem van. Az esélytelenségnek ezennel vége. Jól hallották. Sőt! Az esélyegyenlőségnek is vége. Mostantól, kérem, mindenkinek annyi esélye lehet, amennyit csak akar. A kötelező szerénységgel hadd tegyem mindjárt büszkén hozzá: én már az esélyesek közé tartozom.
A szerencse az egyik mobiltelefon-szolgáltató jóvoltából mosolygott rám. Üzenetet kaptam, melyben az állt, hogy nyerhetek autókat, eurókat, efféléket. Erre persze csak legyintettem, de a lényeg még csak ezután következett: újabb üzenetben már arról tájékoztattak, hogy ingyen kaptam ötven esélyt, és ezt további húszezer extra eséllyel gyarapíthatom válaszüzenet küldésével, mindössze 99 centért.
Hiszen ez egészen fantasztikus – gondoltam –, ennyi esély ilyen potom áron! Küldtem is a választ sebtében. Naná hogy! Ezután napi rendszerességgel érkeztek az üzenetek, és általuk hamarosan több tíz, sőt százezer esélyem lett. Aztán úgy jártam, mint a viccben a nyuszika, aki addig cipelte be az előnyöket a házba, míg végül behozhatatlan előnyre tett szert, és kint kellet hagynia az ajtó előtt. Mert, ugye, mit kezdjek én ennyi eséllyel? Most már nyugodtan hátradőlhetnék, hiszen én vagyok a toronymagas esélyes, de ez valahogy nem tesz igazán boldoggá.
Az én boldogulásomhoz végül is elég, ha temérdek esélyem közül egyet-kettőt kihasználok. Igazságtalan volnék, ha mind megtartanám magamnak, úgy döntöttem, inkább elosztogatom. Mától kezdve szeretettel várom kedves esélytelen embertársaim jelentkezését. A legalacsonyabbtól a legmagasabb szintig bárkit ki tudok segíteni.
Több tízezer esélyt adhatok a világnak a válságból való kilábalásra, betegnek a gyógyulásra, fiatalnak az érvényesülésre, sportolónak éremre, nemzetnek a megmaradásra. Nagylelkű és egyébként megfizethetetlen szolgálatomért cserébe mindössze annyit kérek, dobjanak már össze néhány centet a telefonszámlámra.
Vincze Gyula
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok