És boldogan él, míg…

 A tél azért van, hogy hideg legyen és havas, de nemcsak ez a jó benne, hanem az is, hogy a végét járja. Mondjuk, az zavar egy kicsit, hogy hónapok óta készülünk madárkalácsot kotyvasztani, de úgy tűnik a cinkék, vörösbegyek és rigók meg az a hosszú farkú valami, amiről azt hittem, hogy szajkó, de a biológus barátom távcső nélkül csak azt tudta megmondani, hogy biztos nem az, szóval a csivitelő népség a madárkalács nélkül is jól kihúzta, mert ennyire talpraesettek.

A nyulak megrágták a kertekben a csemetéket, és mindkét fél túlélte a fagyot. És a fánk se fogyott el, és gyarapodtunk is egy kutyával, amit kedves-gondoskodók (szívtelen-felelőtlenek) a legcsikorgóbb fagyban hagytak a kapu előtt, ám azóta kirúgta magát, és még ugatni is megtanítottuk, a gumicsonttól retteg, de a labda- és kerticipő-készletünket felélte. Az is jó, hogy a mogorva nénik a boltokban és a sivár hivatalokban felderülnek egy kissé a húszadik nagyon szépen köszönömre, és tényleg, ha nagyon belehúzok működik a jótett és jó szó helyében jót várj. A titok abban rejlik, hogy kitartóan próbálkozni kell, mert ha a tizedikre feladod, jobb ha bele sem vágsz.

Farsangra élénkvörös rúzsba és műszempillába öltöztem, és Zsófi nem ismert meg, tehát működött a jelmez, és amikor vörös rózsát tűztem a hajamba, olyan volt, hogy most én egy más nő vagyok, és könnyedén libegek, és soha nem érnek el hozzám a pitiáner bosszúságok, nem aggódom a holnap miatt, soha nem költök többet, mint amennyit lehet, pozitív marad az egyenleg, és nem is vágyom többre, és az élet akkor csak kényeztet, és soha nem fáj.

És az is jó volt, hogy fülhallgatós buliban voltam egy kastélyban, és mindig találtam kedvemre való zenét, lelkesen váltogattam a csatornákat, s a szünetekben önfeledten kacarásztam azon, hogy milyen mókás, ha leveszem a fülhallgatót, és mindenki más refrént üvölt torkaszakadtából. És tudom, hogy ezentúl jobban beosztom majd az időmet, többet leszek majd Zsófival, és nem szólok rá, ha amerre jár, elpotyogtatja a használt zsebkendőket. Miért tenném, hiszen a megtorpanás és az újraértékelés titka: Zsófi meggyógyult.