2012. február 29., 08:562012. február 29., 08:56
A tél azért van, hogy hideg legyen és havas, de nemcsak ez a jó benne, hanem az is, hogy a végét járja. Mondjuk, az zavar egy kicsit, hogy hónapok óta készülünk madárkalácsot kotyvasztani, de úgy tűnik a cinkék, vörösbegyek és rigók meg az a hosszú farkú valami, amiről azt hittem, hogy szajkó, de a biológus barátom távcső nélkül csak azt tudta megmondani, hogy biztos nem az, szóval a csivitelő népség a madárkalács nélkül is jól kihúzta, mert ennyire talpraesettek.
A nyulak megrágták a kertekben a csemetéket, és mindkét fél túlélte a fagyot. És a fánk se fogyott el, és gyarapodtunk is egy kutyával, amit kedves-gondoskodók (szívtelen-felelőtlenek) a legcsikorgóbb fagyban hagytak a kapu előtt, ám azóta kirúgta magát, és még ugatni is megtanítottuk, a gumicsonttól retteg, de a labda- és kerticipő-készletünket felélte. Az is jó, hogy a mogorva nénik a boltokban és a sivár hivatalokban felderülnek egy kissé a húszadik nagyon szépen köszönömre, és tényleg, ha nagyon belehúzok működik a jótett és jó szó helyében jót várj. A titok abban rejlik, hogy kitartóan próbálkozni kell, mert ha a tizedikre feladod, jobb ha bele sem vágsz.
Farsangra élénkvörös rúzsba és műszempillába öltöztem, és Zsófi nem ismert meg, tehát működött a jelmez, és amikor vörös rózsát tűztem a hajamba, olyan volt, hogy most én egy más nő vagyok, és könnyedén libegek, és soha nem érnek el hozzám a pitiáner bosszúságok, nem aggódom a holnap miatt, soha nem költök többet, mint amennyit lehet, pozitív marad az egyenleg, és nem is vágyom többre, és az élet akkor csak kényeztet, és soha nem fáj.
És az is jó volt, hogy fülhallgatós buliban voltam egy kastélyban, és mindig találtam kedvemre való zenét, lelkesen váltogattam a csatornákat, s a szünetekben önfeledten kacarásztam azon, hogy milyen mókás, ha leveszem a fülhallgatót, és mindenki más refrént üvölt torkaszakadtából. És tudom, hogy ezentúl jobban beosztom majd az időmet, többet leszek majd Zsófival, és nem szólok rá, ha amerre jár, elpotyogtatja a használt zsebkendőket. Miért tenném, hiszen a megtorpanás és az újraértékelés titka: Zsófi meggyógyult.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.