2011. december 05., 09:282011. december 05., 09:28
A megegyezést azért nem lehet még véglegesnek tekinteni, mert a választásokon nem az EMNT, hanem az EMNP indul majd, és továbbra sem ismeretes: Vass Levente függetlenként vagy egy koalíció támogatásával vág-e neki a Dorin Florea elleni megmérettetésnek. Ezek az akadályok azonban könnyen áthidalhatók, ha a felek – különösen a kizárólagosságban élharcos RMDSZ – a közösség érdeke fölé rendelik a pártérdeket. A bajok forrása tehát nem a forma, hanem a tartalom lesz. Minden jel arra utal ugyanis, hogy a két magyar alakulat nem az esélyesebbik jelöltet szemelte ki magának, és magyar szempontból – 2008-hoz hasonlóan – jövőre is lehetetlen küldetésnek ígérkezik Erdély egyik szellemi-kulturális központjának „visszaszerzése”.
Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, Vass Levente a vásárhelyi magyarok többsége számára ismeretlen arc, jóformán semmit sem tudni arról, mi predesztinálja a fontos közigazgatási tisztségre, de ami a legfontosabb: a karizma és a politikai dörzsöltség is hiányzik belőle Florea legyőzéséhez. Teljességgel érthetetlen, hogy a két magyar szervezet miért kosarazta ki a megmérettetésen függetlenként induló Smaranda Enachét, azt az emberjogi harcost, aki a rendszerváltás óta a román értelmiségiek és politikusok közül a legtöbbször kiállt az erdélyi magyarok jogaiért. Belpolitikai és nemzetközi téren egyaránt erőteljes üzenettel bírna, és hatalmas visszhangot is kapna, ha egy olyan fontos városban, mint Marosvásárhely, a magyar közösség és politikai érdekképviselete egy román politikusnak szavazna bizalmat.
Arról nem beszélve, hogy Enache asszonynak van a legnagyobb esélye a jelenleg regnáló polgármester leváltására, hiszen bármelyik magyar jelöltnél több román voksot képes hozni a magyar szavazatok mellé. Ugyanezen a hasábon már májusban megírtuk: nemzetisége nem lehet akadály, hiszen szebben és helyesebben beszél magyarul, mint sok más erdélyi magyar politikus. Vagyis: a mienk. Az RMDSZ és az EMNT megyei szervezetének illene nem a román demokraták módjára gondolkodni, miszerint Kolozsvárnak kizárólag román polgármestere lehet.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.