2012. július 03., 10:302012. július 03., 10:30
Ha valóban komolyan gondolták, és nem csak blöffnek szánták a szövetség politikusai, az RMDSZ még Magyarországon is létrehozhat egy határon túli politikai alakulatot. Sutba dobva akár az eddig oly sokat hangoztatott „be nem avatkozás elvét” is. A lóláb azonban alaposan kilóg Szabó Ödönék nyilatkozatai mögül. A kezdeményezés kimondatlanul is a Fidesz ellen irányul amiatt, hogy az anyaországi kormánypárt markáns politikusai Kelemen Hunorék riválisait támogatták a helyhatósági választást megelőző kampányban. Rendkívül sokatmondó azonban, hogy nyilvánvaló bosszúállási szándékával az RMDSZ éppen azt az alakulatot kívánja gyengíteni a 2014-es magyarországi országgyűlési megmérettetésen, amely megadta az állampolgárságot a határon túli magyaroknak. (Ráadásul épp arról az RMDSZ-ről beszélünk, amelynek több markáns politikusa hevesen ellenezte az egyszerűsített honosítással automatikusan járó választójogot.) Ahelyett, hogy történetesen azon igyekezne, miként tudná enyhíteni a felhőtlennek enyhén szólva sem nevezhető viszonyát az Orbán Viktor vezette alakulattal, ha már másfél évvel ezelőtti megválasztásakor Kelemen Hunor elnök éppen ezt tűzte ki egyik céljaként. Hiszen nagyon nincs az jól, hogy az anyaországi kormánypárt vezetői beszélő viszonyban sincsenek a legnagyobb romániai magyar szervezettel. A párbeszédhez természetesen két fél kell, az pedig szintén nincs rendjén, hogy a Fideszben sincs egységes álláspont az erdélyi magyar politikával kapcsolatban, ami kiviláglott Kövér László házelnök „különutas” állásfoglalásai, kampánykörútja során is. A helyes út az lenne, ha végre beindulna a párbeszéd a magyar alakulatok között – legyen szó itthon az RMDSZ és az EMNP, valamint az MPP, másrészt az RMDSZ és a Fidesz együttműködéséről –, és akkor tényleg meg lehetne találni az egységtörekvés, a közös célok megvalósításának lehetőségeit.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.