2013. január 14., 20:332013. január 14., 20:33
Amit illett volna férfiasan bevallani, ehelyett a liberális politikus beharangozta a magánkézben lévő egészségügyi intézmények állami finanszírozásának végét, ami ugye homlokegyenest ellentétes a versenyhelyzet megteremtésén alapuló, piacgazdaságot hirdető szabadelvű eszmékkel.
De ne fecséreljünk most több szót Nicolăescu elvhűségére, következetességéről máris sokat elárul, hogy előző, a Tăriceanu-kabinetben betöltött mandátuma idején nyílt lehetőségük a magánkórházaknak szerződést kötni az állami egészségbiztosítási pénztárral. A miniszter ötletelésével az a baj, hogy nem a páciens, az adófizető polgár, hanem kizárólag az állami egészségügyi rendszer érdekeit tartja szem előtt. Márpedig a romániai beteg számtalanszor megtapasztalta, hogy a kettő nem mindig találkozik. A hazai kórházi ellátás minősége és színvonala sok esetben csapnivaló, ennek betudhatóan, és nem úri passzióból veszik igénybe egyre többen a magánklinikák szolgáltatásait, ha ezt a pénztárcájuk megengedi. Az állami egészségbiztosító nem egyéb, mint pénznyelde: nincs az a könyvelő, aki képes lenne kimutatni, mire fordította tavaly az intézmény az adófizetőktől befolyt négymilliárd eurós hozzájárulást. A kormánynak a pénztár és a kórházak költségvetése jelentette űrben kellene rendet vágnia, felszámolva azt a gyakorlatot, miszerint az állami és a privát szférában is praxissal bíró orvosok az előbbiben kezeltetik, magánrendelőjükben pedig megfejik a beteget. És akkor a közkórházakban alkalmazott paraszolvencia megszüntetéséről nem is beszéltünk.
A Ponta-kormány illetékeseinek nyilatkozatai alapján úgy tűnik, a balliberális hatalom háza táján közel sincs egységes álláspont az egészségügy átalakítása terén. Az előkészítő osztályok körüli hercehurcát tapasztalva nem kizárt, hogy a bajt nem sikerül orvosolni.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.