2011. október 31., 07:572011. október 31., 07:57
Magyarán egy bunkó, aki ráadásul nem is igyekszik eme óriási jellemhibáit palástolni. Hát, ha már így kiderült, akkor legalább nyíltan vállalom: nem járok ugyan templomba, nem böjtölök, nem csúszom-mászom térden, de ateista sosem voltam, és nem valószínű, hogy valaha is leszek. Épp ellenkezőleg, nagyon mélyen hívő embernek tartom magam, személyes „forróvonalon” állok kapcsolatban a Magasságossal, s amit négyszemközt eddig megfogadtam neki, azt nagyon szigorúan mindig megtartottam. A másik vádra, hogy nem vagyok életunt, hasonló terjedelemben felelnék: való igaz, hogy nem unom az életet, sőt sokszor kifejezetten örülök neki. Holott jól tudom, hogy a mai ilyen-olyan világban legjobb volna nem létezni, mert mindenki csal, lop, hazudik, átveri embertársát, az állam erre még rátesz jó néhány lapáttal, megkurtítja a fizetést, megsarcolja a nyugdíjkát, folyamatosan emeli az árakat, játszadozik a valutaárfolyamokkal... és mégis. De ne ijedjen meg senki, nem fogok most áradozni napsütésről, madárcsicsergésről vagy halk neszű fűnövésről, a giccstől ugyanis felfordul a gyomrom.
És nem tagadom, hogy gyakran ordítozom útszéli hangvételben a legkülönbözőbb hivatalokban vagy egyéb helyeken, nem ritka az sem, hogy legszívesebben kimennék a világ legszélére, ha nem tudom, hányadik napja hideg, nyomott, felhős időre ébredek, vagy ha újabb átverési kísérletekkel kell szembesülnöm, de akkor is csak a világ széléig futnék. Jóízűen lelógatnám a lábam a nagy-nagy semmibe, aztán ott folytatnám, ahol abbahagytam. Mert ilyennek születtem, és a pillanatnyi haragomat sikerült mindig valahogy legyőznöm. De talán nem is ezért a „jó” természetemért nem vagyok én életunt, hanem éppen azért, mert zsigerileg rossznak, megátalkodottnak születtem. Aki az ellenségeinek nem akar azzal örömet szerezni, hogy gyengének, elesettnek mutatja magát. Vagy mert tudom, hogy divat ide vagy oda, de a panaszkodással, siránkozással nem fog semmi megváltozni. Jó irányba semmiképpen sem, a rossz irányra pedig a mi nyavalygásaink nélkül is igen könnyen ráfordul.
Hát akkor?! Nem sokat gondolkodtam ezen, de most, hogy mondom, hirtelen beugrott egy magyarázat: valószínűleg akaratlanul bár, de elloptam egy másik barátom mondását, akitől ha megkérdezik, hogy van, mindig azt válaszolja: csak azért is jól!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.