2011. augusztus 10., 09:252011. augusztus 10., 09:25
Egyes vélemények szerint mindkét jelenség azt támasztja alá, hogy valóban tarthatatlan a fogyasztói társadalom eddigi rendszere, amely a spekulációkon és a fogyasztás irracionális túlpörgetésén alapszik. De a nagy-britanniai zavargások nyomán az a kérdés is újra fölmerül, mihez kezdjenek a nyugat-európai országok azon, az oktatásból és a társadalmi integráció egyéb formáiból kimaradt, zömmel bevándorlókból, vagy azok leszármazottaiból álló, szegénységben élő tömegekkel, amelyek egyre nagyobb számban lakják a nagyvárosok külső kerületeit. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a multikulturalizmus elmélete a gyakorlati próbán megbukott. Az eszme hirdetői hiába próbálják a kudarcot továbbra is a többség vélt intolerenciájára fogni, az nem működik, hogy az európai társadalmak anélkül integrálják a más kontinensről érkezőket, hogy miközben ők teljes mértékben elismerik és óvják azok kulturális önazonosságát, utóbbiak egyre kevésbé hajlandóak magukénak vallani az európai hagyományokat, a befogadók értékeit.
Az európai országok persze valóban felelősséggel tartoznak mindazokért, akiknek munkaerejére szükségük volt, így ezért letelepedési engedélyt és állampolgárságot biztosítottak, és ugyanígy felelősek ezek leszármazottaiért is. Mintahogy azokkal is törődniük kell, akiket politikai vagy gazdasági menekültként fogadtak be. Ám mindez nem jelenti azt, hogy a szociálisan hátrányos helyzetűeknek és a befogadottaknak csak jogaik lennének, kötelezettségeik nem. Arra a szegénység sem lehet indok, hogy vitatott rendőri intézkedések miatt gyújtogatni kezdjenek, és fosztogatás útján szerezzék be a plazmatévét, vagy tegyenek szert márkás ruhákra, sportcipőkre. Miközben az európai államoknak a gazdasági rendszer visszásságainak korrekciójára sem árt odafigyelniük, minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy sikerüljön javítani a társadalom perifériáján élők szociális helyzetén, és minél szélesebb rétegeiket integrálják. De a fosztogatók és felbujtóik elleni határozott fellépés sem maradhat el. Az európai értékeknek ugyanis a szolidaritás mellett a mindenkire egyformán érvényes törvények tisztelete is szerves része.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!