Főleg annak fényében, hogy két évvel ezelőtt épp az észak-atlanti szövetség bukaresti csúcstalálkozóján ismerték el azt, hogy a ballisztikus rakéták olyan növekvő fenyegetést jelentenek, amelyekkel szemben a rakétavédelmi rendszer a védekezés egyik elemét képviseli.
Az érdemet az sem csorbítja, hogy Amerika eredetileg Lengyelországot és Csehországot szemelte ki a rendszer telepítésére: ezen országok kiválasztása kapcsán ugyanis Moszkva sokkal több joggal állíthatta, hogy az nem annyira az esetleges közel-keleti veszélyforrások, mint inkább az orosz érdekszféra ellen irányul.
Románia kiválasztása azt jelenti, hogy Washington megbízik az ország szövetségesi hűségében, és stabil államnak tekinti. Alternatívaként – fekvése miatt – felmerülhetett volna Bulgária, ám itt a politika szintjéig is elérő szervezett bűnözés még mindig komoly probléma; Görögország és Törökország is képbe kerülhetett volna, ám ezekre valamivel kisebb Amerika befolyása, a helyzet ugyanis az, hogy Románia sokkal inkább lekötelezettje, mint ezek az államok, hisz hat éve Washington felkészületlensége ellenére is támogatta az ország NATO-csatlakozását.
Az, hogy Washington továbbra is fontosnak tartja a rakétavédelmi rendszer telepítését, azt jelzi, még mindig komoly fenyegetésnek tekinti az iráni iszlamista vezetés atomprogramját. Az ugyan egyelőre kevésbé valószínű, hogy Teherán vállalkozna az első csapásra – bár ki tudja, mennyire kerül szorult helyzetbe Ahmadinezsád elnök – , és Amerika is túlzottan lekötötte katonai erőit Afganisztánban és Irakban.
Ám a rakétarendszer telepítésének ténye arra enged következtetni, hogy akár Izrael Irán elleni „megelőző” csapását sem tartja már lehetetlennek, erre az esetre pedig jó, ha már a Fekete-tenger partján ott sorakoznak az elfogórakéta-ütegek. A „román ernyő” persze azt jelenti, hogy Románia is potenciális célponttá válhat – ám ez is része az árnak, amelyet a NATO-tagságért meg kell fizetni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok