2008. november 14., 12:512008. november 14., 12:51
Persze szó sincs arról, hogy sajnálnák az ingatlanbefektetőktől a profitot. Ami azonban Romániában az elmúlt néhány esztendőben az ingatlanpiacon történt, az már mindennek nevezhető volt, csak természetesnek nem. A gazdaság fellendülése a telek- és lakásárak olyan mérvű emelkedését vonta maga után, amely az átlag, bérből és fizetésből élő polgárok számára még a távoli álom kategóriánál is távolabbra sodorta a saját lakást. Az eszelős ingatlanárak pedig a lakbérekre is rányomták a bélyegüket – aki valamelyik egyetemi városban, de főként Kolozsvárott szeretett volna lakást bérelni, egész regényre való történetet tudna mesélni a 150–200 euróért kínált, alig bútorozott garzonlakásokról.
Az ingatlanlufi kipukkanása azonban még korántsem jelenti azt, hogy máris rohanhatunk megvásárolni az áhított lakást. A csökkenés nyomán ugyanis az árak még mindig csak kevesek számára elérhetőek, a jelenlegi átlagbérszint és a megszigorított hitelfeltételek a többség számára továbbra sem teszik lehetővé, hogy – akár bankkölcsön útján – lakást vásároljon. A megoldás talán a hosszú futamidejű, állami lakásprogramok, illetve a máshol már bevált, többgenerációs, akár ötven éven keresztül fizethető lakáshitelek bevezetése lenne. Ehhez azonban stabil, megbízható, befektetőbarát környezet, dinamikus gazdasági fejlődés és – nem utolsósorban – felelős gazdaságpolitika szükséges. Amíg mindezek hiányoznak, addig az átlagpolgár legfeljebb reménykedhet, hogy az árak addig zuhannak, amíg – ha máshogy nem, kisszékre állva – talán számára is elérhetőek lesznek.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.