2013. április 09., 21:112013. április 09., 21:11
A modern régiófogalom kutatói régóta bizonygatják, hogy ezeket az entitásokat rendkívül összetett folyamatok tartják egyben, illetve alakítják, a mozgatórugók munkáját pedig külön-külön alaposan ki kell ismerni ahhoz, hogy egy külső – pusztán politikai célú – beavatkozással ne boruljon fel az egyensúly.
Romániában régóta ismert a decentralizáció fogalma, és elismert ennek szükségessége. A nyolc fejlesztési régió létrehozása azonban gyakorlatilag csődöt mondott, hiszen az elmúlt 15 évben a különböző projektek összehangolása helyett „aki kapja marja” alapon folytak el a pénzek, a tehetősebb megyék még jobban megerősödtek, míg a gyengébben teljesítő szomszédaik hátránya tovább nőtt. A nagy harácsolásban még arra sem jutott idő, hogy legalább alaposan megcsapolják az európai tartalékokat – Románia köztudottan a sereghajtók között kullog az uniós támogatások lehívása terén.
Mindezek ismeretében óriási melléfogásra készül a kormány, amikor a jelenlegi, mesterségesen létrehozott fejlesztési térségeket akarja közigazgatási rangra emelni néhány tollvonással. A legkényelmesebbnek tűnő tervezet – főleg az erdélyi és partiumi megyék tekintetében – mellőz minden olyan összetevőt, amely életképessé, stabillá tehet egy régiót: magasról tesz a történelmi gyökerekre, semmibe veszi az egyéni és közösségi identitástudatot, figyelmen kívül hagyja a társadalmi önszervező erők, a gazdasági és kulturális viszonyok, igények sajátos, sok esetben összemoshatatlan megnyilvánulási formáit.
Ráadásul mindez leginkább az egyik leghomogénebb térséget és közösséget, a Székelyföldet, illetve az erdélyi és partiumi tömbmagyarságot sújtaná. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a kormány tervei nemcsak meggondolatlanok, hanem aljas, a 21. század Európájában valóban elfogadhatatlan érdekeket szolgálnak.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.