2009. február 16., 10:142009. február 16., 10:14
Frontátvonuláskor szenvednek a nem létező csukló reumás fájdalmától, éjszaka arra ébrednek, hogy fázik az évekkel azelőtt elvesztett láb. Sokféle magyarázatot próbáltak adni a jelenségre tudósok és kontárok egyaránt, de ezek – csak úgy, mint a filozófia – nem adekvát választ szolgáltattak a kérdésre, csak látványosan tudtak kudarcot vallani. Olvastam valahol, hogy egyesek szerint, akik elvesztik valamely testrészüket, azzal együtt énjük egy része is elvész belőlük. Mert az egyenletesen oszlik el a testben, nevezzük bár léleknek vagy bármi másnak.
Ma reggel letörött egy kábé egygrammos darabka a bal felső metszőfogamból. Az eset gyorsan, váratlanul ért. Percekig bámultam az ujjam hegyére helyezett zománcdarabkát, és azonnal éreztem, hogy kevesebb vagyok. Ha lehet hinni a fentebb felvetett tézisnek, akkor az apró fogdarab elvesztésével nemcsak mosolyom csorbult, hanem az énképem is, hiszen elvesztettem énem megközelítőleg hatvannégyezred részét. De nem volt mit tenni, megadtam magam a helyzet nyers visszavonhatatlanságának, és egykedvűen néztem, hogyan tűnik el egy ember hatvannégyezred része örökre a lefolyón. Tudtam, hogy majd kompozitoknak nevezett esztétikus tömőanyagokkal fogják helyettesíteni fogam hiányosságát, amelyek tökéletesen mímelik egy egészséges fog alakját és színét. Előtte lidocainnal vagy dicynone injekcióval fognak érzésteleníteni, mert nincs idő a fájdalomra. A szer hatására még egy óráig le lesz zsibbadva a fél arcom, koncentrálnom kell, hogy ne essen le az állam; képtelenség lesz az artikulált beszéd.
Egy ismerősömnek csavarokkal és platinalemezzel kellett rögzíteni combcsontját egy csúnya törés után. Élő szövet fémvázon. A suliban egy ideig terminátornak becézték. Eleinte idegenkedett a testébe szerelt idegen anyagtól, de az orvos megnyugtatta, hogy ha meghal úgyis kiszedik. Csak kölcsönbe van. Kicsit tényleg terminátoros lett a humora. „Legalább nem lesz vashiányod” – ugratta egy haver. „Nem vas. Platina.” – javította ki.
Lassan mindent ki tudnak bennünk cserélni, ha elvész vagy elromlik. És lassan tényleg elhisszük, hogy örökké fogunk élni. Műanyag szervekkel a plasztikboldogság felé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok