Ismét a Kreml politikai érdekei alapján tekergeti a gázcsapot az orosz kõolajipari óriás, a Gazprom, amelynek tegnapi intézkedése minden bizonnyal egy kiadós nemzetközi gázháború elõszele.
2014. szeptember 15., 20:252014. szeptember 15., 20:25
Az Európába irányuló részleges gázstop oka természetesen az ukrajnai válság miatt foganatosított újabb oroszellenes szankciókban keresendõ: Vlagyimir Putyin valószínûleg be akarja bizonyítani, hogy Moszkva számára nemcsak katonai eszközök állnak rendelkezésére, ha világhatalmi pozíciójának szemléltetésére van szükség.
Márpedig a gázcsap legalább olyan hatékony fegyver tud lenni, mint a kalasnyikov, errõl leginkább azok a – orosz gázimporttól függõ – kelet- és nyugat-európai országok tudnának sokat mesélni, amelyek most is lélegzetvisszafojtva követik az energetikai konfliktus fejleményeit. Persze a Nyugat rendszeresen azt veti Oroszország szemére, hogy energetikai nagyhatalmi pozíciójával visszaélve zsarolja Európát.
Miközben a vád megalapozott, nézzük, mit tesz eközben a másik fél. Az amerikai Mother Jones magazin a napokban feltárta, milyen intenzív lobbit folytat a washingtoni külügyminisztérium, hogy tengeren túli olajvállalatok kutatási és kitermelési engedélyekhez jussanak a világ ásványkincsekben gazdag országaiban.
Mark Gitenstein, az Egyesült Államok volt bukaresti nagykövete a lapnak elismerte: diplomáciai tekintélyét latba vetve gyakorolt nyomást a román kormányra, hogy a Chevron kõolajipari társaságnak bocsássanak koncesszióba romániai palagázmezõket. Gitenstein elismerte, bukaresti mandátuma idején személyesen vette rá a döntést folyamatosan halogató román kormány illetékeseit, hogy a türelmetlenné vált amerikai céget részesítsék elõnyben.
„A nagykövetek hagyományosan így cselekszenek az amerikai cégek érdekében” – szögezte le a diplomata, aki – minõ véletlen – jelenleg a Chevron képviseletét ellátó egyik ügyvédi és lobbiirodának dolgozik.
Akkor mégis mi a különbség Washington és Moszkva nagyhatalmi törekvése között? A jelek szerint mindössze anynyi, hogy miközben az oroszok be nem vallottan tartják sakkban a különbözõ országokat az energiával, az amerikaiak nyíltan próbálják rátenni a kezüket ugyanezeknek az államoknak a tartalékaira.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!