2011. július 05., 09:232011. július 05., 09:23
Sőt megkockáztatjuk, hogy radikális döntésével – melynek nyomán kamerákkal figyelték meg az érettségiző diákokat, kiszűrendő a puskázókat, a csaláson ért maturandusokat pedig kíméletlenül kiküldték a vizsgáról – épp hogy ő volt az, aki végre egyértelműen fényt derített arra, hogy az eddigi rendszer menthetetlenül rossz, hiszen legalább felerészben olyan diákokat bocsát ki az iskolapadokból, akik az első komolyabb megmérettetésen csúfos kudarcot vallanak.
Szó sincs azonban arról, hogy ezzel máris beírta volna a nevét a romániai oktatás aranykönyvébe. Most ugyanis csak a nulladik órában vagyunk, amolyan „ennél mélyebbre nehéz lenne süllyedni, viszont innen szép felállni” helyzetben. Egyértelmű: nem csupán a közoktatás rendszerét és a számonkérés, a vizsgáztatás módszereit kell gyökeresen újragondolni, de a pedagógusképzés mikéntjén is változtatni kell.
Nem tartható tovább a mennyiség minőséggel szembeni előnyben részesítése, vagyis az, hogy az ország fejlettségét kizárólag azzal mérjük, hány embernek van érettségi vagy egyetemi diplomája, ezért boldognak-boldogtalannak oklevelet adunk, ha érdemes rá, ha nem. Persze érthető, ha minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke diplomás ember legyen, ezért már eleve gimnáziumba íratná, ahonnan jobb eséllyel jut majd be egyetemre.
Azonban nem minden gyerek rendelkezik a továbbtanuláshoz szükséges képességekkel. Éppen ezért ugyanolyan hangsúlyt kellene fektetni a szakoktatásra, a szakközépiskolák fejlesztésére és működtetésére is, mint a gimnáziumokéra, hiszen jól képzett szakemberekre is ugyanúgy szükség van, mint a felsőfokú diplomával rendelkezőkre. Ebben az esetben viszont a szakközépiskolákban eleve értelmetlen ugyanolyan vizsgakövetelményeket támasztani a diákokkal szemben, mint a továbbtanulásra felkészítő gimnáziumokban. A megoldás a kétszintű érettségi bevezetése lehetne – ez talán mind a diákok, mind a tanárok és szülők körében kevesebb frusztrációt eredményezne.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!