2011. november 16., 09:252011. november 16., 09:25
Az utóbbi hét során a szatmárnémeti színházban kirobbant, egyre bonyolultabb botrány arra is rámutat, hogy az emberi tényező olykor még az olyan maximálisan emberi hivatásban is akadály lehet, mint a színjátszás. Nem meglepő, hogy szatmári hírportálokon megjelent kommentárok egyből Keresztes Attilát tették felelőssé a kialakult helyzetért, hiszen kívülről ez volt a legkézenfekvőbb magyarázat. Az sem meglepő, hogy Némethy Zsuzsanna nyílt levele után, amely teljesen új megvilágításba helyezte az ügyet, ugyanezek a kommentek már kínos komédiaként emlegetik a társulati botrányt, de talán most végre lehetségessé válik a probléma árnyaltabb megközelítése.
Mi sodorhat egy társulatot ekkora válságba, mi az oka az elkeseredettségnek, ami nyilvános vitára készteti a kollégákat? Előfordulhat, hogy a művészi értéket, a színvonalat, egyszóval a színházat mindennél többre tartó Keresztes túl gyorsan akarta vezetni ezt a bizonyos repülőt, ezt viszont már a színészek fizikailag nem bírták. A Nagy Csongor által tagadott személyes problémákat sem zárhatjuk ki természetesen, ezeket azonban házon belül kell megoldaniuk az érintetteknek, a felháborodott magyarázkodókkal egyetérthetünk abban, hogy ez nem nyilvános vita tárgya. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a mostanra már egyre inkább elfelejtett anyagi vonzatát sem a problémának.
Kétségtelen, hogy egy olyan ember számára, aki megfeszített tempóban dolgozik a minőségi színjátszásért, méltánytalan a 6–800 lejes fizetés. Elfogadhatatlan, hogy a város polgármestere egyszerűen kijelenti: nem is keresnek megoldást erre a helyzetre, hiszen a közalkalmazottak béreit befagyasztották, ő és az önkormányzat nem illetékes a színház problémáinak megoldásában. Kétségtelen, hogy Keresztes Attila valóban jó színházat akar csinálni Szatmáron, aki egyetlen előadását is látta, az nem kételkedhet ebben, így az önkormányzat tenni nem akarása az ő munkáját is ellehetetleníti. A többi probléma viszont már nem a közvéleményre tartozik, ezeket az emberi tényező számlájára írhatjuk. Ahogy Keresztes is mondta: a színház ilyen kegyetlen.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.