2010. március 22., 10:182010. március 22., 10:18
A kivizsgálás azonban elhúzódott, és két hétre bekényszerült a megyei kórházba. Eközben a rokonok eltűntként jelentették be, és elkezdték keresni. Északkelet-Romániában még nincsen telefon, és a postás is csak havonta járhat, mert az asszonyt senki sem a logikus utakon kereste. Időközben az állami vasúttársaság talált egy nőt, akit a vonat gázolt halálra, és akit hamarosan örökbe is fogadott az említett család. Mivel nem lehetett felismerni az arcát, középkori módszerekkel a ruhafoszlányait szemügyre véve gondolták, kétségkívül az ő rokonuk.
Ezek szerint az illető faluban mindenki maga készíti a ruháit, és nincsen két egyforma. Hazavitték a kedves halottukat, felravatalozták a tisztaszobában, és sírtak rendesen, ahogy kell. A néni ezalatt végzett az orvosnál, és hazautazott. Először furcsa volt számára, hogy a falubeliek szellemként néznek rá, és elborzadnak, mikor rájuk köszön, pedig korábban mindig kedvesen üdvözölték. Hazaérve benyitott, és ájultan esett össze, amikor a ház közepén felállított koporsón a saját nevét olvasta. El sem tudom képzelni, mi futhatott át az agyán, mert azért olyan beteg még nem volt, hogy koporsóval várják haza. Egyébként az Egyesült Államokban szokássá vált, hogy azok a nagyon súlyos betegek, akik már tudják, hamarosan meghalnak, megrendezik saját temetésüket.
Ez a családi összejövetel alkalmat ad az elbúcsúzásra, és a legtöbben még ünnepi beszédet is mondanak. A másik asszonyt, akit a vonat gázolt el, senki sem kereshette, különben a hozzátartozói találkoztak volna az úton a saját temetésére hazaigyekvővel. Elképzelhető, hogy a jól működő nyilvántartási rendszereknek köszönhetően még sok fejfára írt név szaladgál a köztereken, a megboldogultak pedig fentről mulatnak rajtunk. Mindenestre a megtörtént eset tanulsága szerint sajnos még a mai, túlinformatizált világban is könnyen el lehet tűnni, akár örökre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok