2012. december 12., 09:282012. december 12., 09:28
No meg persze pénzből, tehetnénk hozzá, de higgyék el, ezek a dolgok nagyon is összefüggnek. Elég, ha csak a közelmúltig tekintünk vissza. Miután megbukott az Ungureanu-kabinet, és a Ponta-kormány hűbelebalázs módjára elsőként a káderei pozícióba kerüléséhez látott hozzá, soha nem tapasztalt mértékben megingott a külföldi befektetők és a pénzpiacok Romániába vetett bizalma.
Első és legkézzelfoghatóbb bizonyítékát ennek akkor tapasztalhattuk, amikor naponta került újabb és újabb történelmi mélypontra a lej az euróval szemben. Nem volt ennyire látványos, viszont hosszú távon a következményei jóval súlyosabbak lehetnek annak a ténynek, hogy a totális fejetlenség láttán a külföldi beruházók visszavonulót fújtak. Hogy mire várnak?
A politikai háború végére. Arra, hogy megalakuljon egy stabil politikai támogatottsággal bíró kormány, amely végre-valahára a reformokra és az uniós pénzek lehívására koncentrál. Erre garancia a szemükben egy újabb hitelmegállapodás – ezért ez is előkelő helyen szerepel elvárási listájukon. Rég nem volt tehát ekkora súly a politikum vállán, azon pedig, hogy mennyire tudnak eleget tenni az elvárásoknak, az ország sorsa múlik. Ezért nem lenne szabad az államfőnek most kötnie az ebet a karóhoz, és tetszik, nem tetszik – ha már a nép így döntött – az USL jelöltjét kellene mielőbb megbíznia a kormányalakítással. Az új kormánynak pedig nem azzal kellene indítania mandátumát, hogy még meg sem szárad a tinta a beiktatási okiraton, máris kezdeményezik az államelnök tisztségéből történő felfüggesztését.
Azonban az elvárások nem jelenthetnek kategorikus imperativust – a legnehezebb feladata ezért várhatóan az lesz a kormánynak, hogy megtalálja az arany középutat a piacok és a lakosság érdekei között. Stabilitás és kiszámíthatóság nélkül ugyanis még ennyi pénzünk sem marad, de ha nem sikerül kissé lazítani a megszorításokon, akkor sem.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok