Kiss Judit

2019. június 27., 08:58

Elvándorolnak. Vajon visszatérnek?

Székelykeresztúr határában alkalmi fuvarra várakozik egy idős házaspár a vasárnap délelőtti izzó verőfényben. A mesebeli szépségű, lankákkal, erdőkkel övezett közeli Magyarandrásfalvára igyekeznek, a temetőbe sírt gondozni. Azt is mondják, autóbuszjárat nincsen, a falu egyre inkább elöregszik, a fiatalok nagyvárosokba, külföldre mennek dolgozni.

 „Három gyerekem van, mindhárman Svédországban élnek. Az unokáim már alig tudnak magyarul, és ez fáj. Magunkra maradtunk itt mi, öregek” – így rezignáltan az idős nő. Hasonló töltetű, sokatmondóan szomorú kijelentés szinte bármelyik székelyföldi, erdélyi falu kapcsán elhangozhat, hiszen régóta, egyre határozottabban érvényesül a jövőre nézve nem sok jót ígérő tendencia: a fiatalok közül mind többen ragadnak vándorbotot a jobb megélhetés reményében. Erdélyi ifjak Dániában ültetnek fenyőfát, Svédországban vezetnek kamiont, Londonban tanulnak menedzsmentet, Németországban termesztenek spárgát, és hogy valaha hazatérnek-e lakni, vagy sem, a jövő zenéje.

A falvakban maradottak pedig nem találnak munkaerőt, napszámost, segítséget, az sincs lassan, aki a magasra növő füvet lekaszálja. A számok is sokatmondóak: felmérések szerint az Európai Unió országai közül Romániának volt a legnagyobb arányú lakosságvesztése az utóbbi évtizedben: állampolgárainak 17 százaléka távozott külföldre. Az ország így az elvándorlási arány dinamikája tekintetében világszinten tavaly a második helyen állt, csak Szíria előzte meg. Hogy mik a jelenség okai, arról sokat értekeznek mostanság az elemzők, de nem is kell szakértőnek lenni, hogy pontosan érzékeljük: Románia rengeteg tekintetben nem mondható modellértékű országnak. Hát persze, hogy máshol keresnek boldogulást a fiatalok.

Természetesen akadnak, akik az árral szemben úszva igyekszenek módszereket kidolgozni az elvándorlás mértékének csökkentésére, egyelőre azonban úgy tűnik, nincsen átfogó, egységes stratégia. Közben pedig helyi, országos és régiós szinten is demográfiai, gazdasági, társadalmi problémákat okoz a migráció. És nemcsak a külföldre vándorlás válik egyre jellemzőbbé: a belső migráció is lendületes Romániában, egész megyéket veszélyeztet a népességfogyás, miközben a nagyvárosok irracionálisan felduzzadnak. Elég csak egy pillantást vetni a lassan élhetetlen, benzingőzös, zajszennyezéses, túlzsúfolt monstrummá váló Kolozsvárra, amelynek határai mind gyorsabban „kúsznak-másznak” kifelé: gombamód szaporodó, sokemeletes tömbházak nőnek ki szinte a semmiből. Közben, akárcsak Magyarandrásfalva, Erdély számos, gyönyörű vidéken fekvő kis települése lassan elnéptelenedik, és talán már nincsen messze az az idő, amikor nem lesz, aki a sírokat gondozza.

Mindazonáltal miért ne lehetnénk optimisták? Amint a minap egy Sepsiszentgyörgyön bemutatott felmérés kiértékelésén elhangzott, akadnak fiatalok, akik mégiscsak hazatérnek külföldről, sőt itthon kezdenek el vállalkozni. Nyugat-Európából pedig olyan tudást hoznak, amit nagyszerűen lehet hasznosítani, ami felfrissítheti, megújíthatja a tájainkon meggyökerezett mentalitásrendszer negatív elemeit. Igényes szaktudás, az új iránti nyitottság, kezdeményezőkészség jellemzi a visszatérők munkáját, másak az alkalmazókkal szembeni elvárásaik, értékelik és elvárják az élhető környezetet, a tiszta levegőt, közbiztonságot, a család közelségét. És ha mindezt legalább részben igyekeznek megvalósítani itthon, akkor talán-talán egy idő után a többi külföldre vándoroltat is hazatérésre ösztönözheti, hogy – bár Erdélyben jelenleg koránt sincs kolbászból a kerítés – mégiscsak megteremthető az élhető közeg.

Az is fontos lehet, hogy talán nem is érdemes erőltetni a fiatalokat az itthon maradásra. Hagyni kell, hogy tanuljanak, lássanak világot, szerezzenek tapasztalatot, viszont folyamatosan tájékoztatni kell őket, miért érdemes hazajönni. És talán reménykedve tekinthetünk a lengyelországi példára is: hasonlóan kommunista múltú, hasonló problémákkal küzdő országról van szó, ahol azonban az elmúlt évtizedekben bekövetkezett erőteljes kivándorláshullámot követően a stabil, folyamatos gazdasági növekedésnek köszönhetően beindult a spontán visszavándorlási folyamat. Reménykedjünk hát abban is, hogy akik elmentek, hátha valamikor visszavándorolnak, akár Magyarandrásfalvára is. Már ha lesz, amiért.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
1 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Pataky István 2019. július 02., kedd

Új bábmozgatók Dăncilă felett

 A Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán pártelnökké választott szőke kormányfő érezhetően magabiztosabban mozog a politikában, de nem kétséges, hogy csupán epizódszerep jár neki a Dragnea utáni nagy átmenetben.

Vélemény
Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...

Makkay József: Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy ...