2012. december 13., 06:012012. december 13., 06:01
Mert négy évvel ezelőtt már egyszer jól megjártuk. Bocsánat, megjárták azok, akik elhitték a szép szavakat. Hogy a szavazatszámlálás utáni első napon 50 százalékkal fogják megemelni a fizetésünket. Nem elsősorban azért, mert megérdemeljük, megdolgoztunk érte és hasonlók, hanem mert az akkor épp kormányon lévők azt mondták, nincs ilyen mértékű emelésre pénz.
Az akkori ellenzék mindkét pártja viszont fogadkozott, hogy van, helyesebben lesz. Különösen miután lepasszolta nekik a labdát az államelnök, aki a többiek szavait azzal toldotta meg, hogy ő pontosan tudja is, milyen zugokban lapulnak a tartalékbankók, és épp azért engedi útjára a béremelésről szóló törvényt. Aztán megtörtént a váltás, vele pedig az elhíresült intézkedés: osztogatás helyett fosztogatás.
Újfent elnöki dörgedelemmel megfejelve. Erre már nem is vesztegetem a szót, hisz két és fél éve rágódunk rajta. Csakhogy most megint a tanerők előtt húzogatják a mézesmadzagot: olyan fizetéseket ígérgetnek, amit titkosítani fognak, nem beszélve az órák utáni foglalkozásokért kifizetendő, „hatalmas” összegekről. Ezt a hírt – véletlenül-e vagy sem – összekötötték egy másikkal, miszerint emelkedni fognak az árak.
Na ez az, íme a klasszikus etetés. Mert ama mesés summa, amiről még beszélni sem lehet, akkora lesz, hogy jobb is nem beszélni róla. A délutáni „túlfizetett” foglalkozásokat pedig régebben közmunkának, hazafias munkának, bigottabb helyeken kommunista hétvégének mondták. És járni csak akkor járt érte valami, ha „elhalasztotta” egy-egy merészebb illető, a járadékot pedig büntetésnek hívták.
Az áremelésről szóló hír viszont biztosan be fog jönni. Mégpedig úgy, ahogy eddig minden évben: kezdve a disznóhússal és az ünnepi asztal egyéb kellékeivel már december elején kicsit megemelik az árat, aztán jön az újabb emelés. Mondván, hogy ők időben szóltak, semmi nem váratlan! Hát ez biztosan nem az! Sőt, az életünk leginkább holtbiztosnak nevezhető pontja. Csak azt nem tudom, miért épp a tanárokat nézik olyan verébnek, hogy elhiszik az áremelés mellé ígért béremelést is. Csak mert négy éve egyszer már elhitték?!
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.